Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?
2016. december 16. 14:25 Frojimovics Kinga
Korábban
Halál és 87 napos kezelés
Jelen írásomnak nem célja, hogy a merénylet kitervelésének és elkövetésének, a politikai és egyéb motivációknak a kérdésében állást foglaljak. Elsődleges célom, hogy a Pesti Izraelita Hitközség (PIH) fennmaradt korabeli iratanyagának felhasználásával bemutassam, voltak halottai a Dohány utcai zsinagógát ért fegyveres merényletnek, mai kifejezéssel nyugodtan mondhatjuk, terrortámadásnak. Másodlagos célom pedig az, hogy felhívjam a figyelmet egy a történeti források használatával kapcsolatos historiográfiai kérdésre.
Előtte azonban az egyik sebesült, az 1899-ben Bécsben született Schiff Ignác fennmaradt kórházi dokumentumait mutatom be. Schiff a merénylet után két nappal, 1939. február 5-én került a PIH kórházába, a Zsidó Kórház sebészetére. A kórházat május 2-án hagyta el, ahol tehát összesen 87 napot kezelték.
A merényletben megsérült Schiff kezelése összesen 818,01 pengőbe került, amit a PIH egy direkt a merénylet áldozatai számára nyitott segélyszámla terhére fedezett. A majdnem három hónapig kórházban kezelt Schiff dokumentumait látva teljesen érthetetlen számomra az a korabeli megállapítás – melyet a témával foglalkozó történészek is mind átvettek –, hogy a merénylet sérültjei maximum 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.
Ha lehet így fogalmazni, a sérültekkel kapcsolatos adatközlésnél is súlyosabb a merénylet halottairól szóló információ. A Dohány utcai robbantás (a PIH dokumentumok szóhasználata szerint „bomba merénylet”) következtében tehát az eddig idézett források szerint csak egy idős, súlyos beteg férfi halt meg, akinek „sérülései – egy kivételével – húsz napon belül meggyógyultak volna”. Az igazságügyi orvos szakértőknek ez utóbbi megállapítása a történtek fényében teljesen értelmetlennek tűnik. A 81 éves Lukács Zsigmond ugyanis annak ellenére, hogy a robbantás során szerzett sérülései nyilván nagyrészt 20 napon belül meggyógyultak, 1939. március 1-jén meghalt. A PIH az áldozatot saját halottjának tekintette, és a hitéért meghalt embert ősi zsidó szokás szerint mártírként temetette el a rákoskeresztúri izr. temetőben március 6-án.

Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


erotika
- Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
- Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
- „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
- Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
- Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
- Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
- Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
- Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
- Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban
- 10 érdekesség a kártyajáték múltjáról 20:28
- Tiltott falatok: a sertéshús-tabu vallási és kulturális gyökerei 19:03
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban 18:02
- Kivétel nélkül mindenkin segített „a szegények püspöke” 16:58
- Olaszok a két világháború közötti Magyarországon 16:05
- 500 év után találták meg az elveszett reneszánsz festményt 15:21
- Történelem és nyelvészet: a gladiátor szó nyomában 14:53
- Több ezer éves temetkezések kerültek napvilágra Franciaországban 13:57