Tényleg fertőzött takarókkal próbálták kiirtani a britek az indiánokat?

2018. november 16. 12:51 Múlt-kor

Korábban

Tudatos biológiai hadviselés vagy csak egy elfuserált hadicsel?

Napokkal azelőtt, hogy Amherst papírra vetette híres sorait, már egy bizonyos William Trent fejében is hasonló gondolatok jártak. Trent – egy angol kereskedő és a helyi milícia kapitánya – Fort Pittben tartózkodott az ostrom idején és június 23-án kelt naplóbejegyzésében említést tesz róla, hogy aznap két delavár követ járt az erődben. Megemlíti azt is, hogy miután a britek helyőrség nem volt hajlandó megadni magát, ellátmányokat bocsátottak a távozó követek rendelkezésére. A diplomáciai formalitás mögött azonban hátsó szándék húzódott meg, ugyanis a védők két himlővel fertőzött takarót és egy selyem zsebkendőt adtak át az indiánoknak.

Ugyan a tényleges ötletgazda nem azonosítható teljes bizonyossággal, joggal gyanakodhatunk magára Trentre, hiszen tudjuk azt is, hogy a naplóíró kereskedő később ténylegesen benyújtotta egy számlát a brit hadvezetéshez, amely az indiánoknak adott takarók és zsebkendő áráról szólt. A számla mellett pedig megtalálták Ecuyer kapitány igazolását is arról, hogy azokat valóban a himlő terjesztésének céljával hasznosították.

Az indiánok körében pusztító betegségek történetét vizsgáló kutató, Paul Kelton azonban arra figyelmeztet, hogy mindezek alapján elhamarkodott lenne azt a következtetés levonni, hogy a britek valóban tudatos és kiterjedt biológiai hadviselést folytattak az őslakosokkal szemben. A Fort Pitt ostroma idején rögzített eset ugyanis az egyetlen ismert példája eme terv gyakorlati alkalmazásának.

Nem tudjuk továbbá azt sem, hogy hatásos volt-e egyáltalán ez a módszer a járvány terjesztésére. Az bizonyos, hogy 1763-ban valóban himlő pusztított a térségben, de a kutatók szerint valószínűtlen, hogy az indiánok néhány régi szövetanyagon keresztül fertőzödtek volna meg először. Sőt, sokkal inkább valószínűsíthető az, hogy magát a betegséget már az ostromló indiánoktól terjedt át az erődbe. Végezetül sokatmondó lehet az is, hogy Trent naplójának későbbi részeiben nem „dicsekedett el” a takarók sikerével.

A fertőzött takarók története így valószínűleg csak egy különös, de végeredményben sikertelen hadicsel emlékét őrizte meg. Mindazonáltal rávilágít a 17-18. századi brit gyarmatosítók könyörtelen hozzáállására az őslakosok jelentette „problémához.” Ahogy arra Kelton is rámutatott munkájában, Amherst, Bouquet és Trent ötlete tökéletesen illeszkedik az indiánokkal szemben bizonyítottak végrehajtott brutális atrocitások sorába. Így például bevett módszer volt, hogy az őslakosok termőföldjeit letarolják, településeiket pedig felgyújtsák, ezzel lényegében menekültsorba kényszerítve és éhezésre kárhoztatva őket. Mindezen körülmények pedig bizonnyal nagyobb szerepet játszottak abban, hogy sok indián szervezete nem tudta felvenni a harcot a pusztító betegségekkel szemben.

előző oldal 2 / 2