Szamurájok tanították harcművészetre a rendőröket a 19. század végi Japánban
A 19. század végén a japán rendőrök egy szamuráj által írt könyv segítségével tanulhatták meg azokat a harcművészeti fogásokat, amelyek segítségével könnyebben elbánhattak a bűnözőkkel. Az 1888-ban írt munkából többek között megtudhatták, hogyan kötözzék össze a garázdálkodók kezét egy papírszalag segítségével, valamint azt is, milyen módon lehet a gyanúsított fölé kerekedni anélkül, hogy megölnék.
A szamurájok felfedik titkaikat
A számos illusztrációt tartalmazó kézikönyv abban az időszakban készült, amikor a korábban számos kiváltsággal rendelkező szamurájok az ország nyugati mintára történő átalakítását célul kitűző Meidzsi-restaurációnak köszönhetően elveszítették egykori privilégiumaikat (társadalmi tekintélyük azonban megmaradt). A szamurájokat a harcművészetekre korábban titkosan tanító iskolák így már hajlandóak voltak nyilvánosságra hozni módszereiket. A könyv 16 japán harcművészeti iskola közreműködésével született meg.
A munka elején egy Ohara Sigeja nevű szamuráj felhívta a rendőrtiszttanoncok figyelmét arra, hogy a technikákat úgy használják, hogy a gyanúsítottaknak ne okozzanak felesleges fájdalmat. „A mennytől kapott dolgokat nem szabad elpazarolnunk, vagy gondatlanul felhasználnunk. Az élet értékes. A könyörület és a jóindulat útján kell járni. A bűncselekményt kell gyűlölni, nem az embert. Mindennek a törvény betartásán kell alapulnia” – vázolta fel életszemléletét a szamuráj.
Eric Shanan, a könyv angol fordítója kiemelte, hogy a munka a harcművészetek iránti lanyhuló érdeklődés közepette született meg. Míg korábban csak egy meghatározott kör ismerhette meg a harcművészetek titkait, ekkoriban bárki számára elérhetővé váltak a legféltettebben őrzött fortélyok is. Az illusztrációkon a rendőröket gyakran karddal felszerelkezve ábrázolják, lőfegyver sem a hatósági személyek, sem a támadók kezében nem bukkannak fel. A szerző, Hiszatomi Tecutaró tanácsa szerint a rendőr bal kezét folyamatosan kardja markolatán, a „cukán” kellett tartania.
Járőrözés kötéllel
A könyv szerzője számos technikát sorolt fel annak megelőzésére, hogy a támadó harc közben ellopja a rendőr kardját. Nem tanácsolta a rendőröknek, hogy sújtanak le a kardjukkal a gyanúsítottakra, ehelyett különböző fogásokat javasolt, amelyek révén el lehetett kerülni a támadó meggyilkolását. Hiszatomi felhívta a figyelmet a helyes légzésre és testtartásra, megjegyezve, hogy az erő a hasból jön, nem a mellkasból. „Minden erődet a »szaikában«, a köldököd alatt kell összpontosítanod, és a hasat, mint egészet ki kell töltse ez az erő” – olvasható a könyvben.
Hiszatomi bilincs helyett a „hodzsó” nevű (a gyanúsítottak megkötözésére irányuló) technikák alkalmazását javasolta. Mivel az emberek többsége jobbkezes, a könyv szerint a kötéllel elsőként a támadó jobb karját kellett megkötözni. Hiszatomi megjegyezte, hogy ehhez persze elengedhetetlen, hogy a rendőrök elegendő mennyiségű kötéllel induljanak munkába. Amennyiben ez nem történt meg, a támadók középső ujjainak dupla csomóval történő összekötését javasolta a „motojui” néven emlegetett, haj összefogására alkalmazott papírszalag, vagy a szintén papírból készült madzag, a „kamijori” segítségével.
Ez is érdekelhet
A könyvben emellett külön részt szenteltek „kappo” néven ismert újraélesztési technikáknak. A „tanyu” technika például vízbe fulladt emberek megmentésében lehetett a rendőrök segítségére. A módszer szerint a bal sípcsontot szorosan a földön kell tartani, miközben a jobb sípcsontot az újraélesztendő személy hátához, a plexus coeliacus mögé kell nyomni. Ezt követően a hónaljon keresztül átbujtatva a köldök alá kell csúsztatni a kezeket, majd azokat összefogva hátrafelé és felfelé kell húzni a fuldoklót. Ezzel egy időben a sípcsonttal keményen nyomni kell hátulról az életveszélyben lévő személy hátát – olvasható a könyvben.
A munka angol fordítója szerint bizonyos technikákat akár a mai rendőrök is alkalmazhatnának a munkájuk során, mivel ezen módszerek segítségével váratlan támadásokra lehetne reagálni. Persze nem minden módszer lenne használható manapság, mivel például a dobási technikákkal a rendőr testi kontaktust létesítene a támadóval, ami lehetővé tenné, hogy utóbbi kirántsa a hatósági személy fegyverét.
