Nyolc dolog, amit kevesen tudnak Louis Armstrongról

2018. július 11. 13:58 Jeki Gabriella

Korábban

Örökbe fogadta egyik unokatestvére gyerekét

Miután házasságot kötött Daisy Parkerrel, Louis nagy ötlettel állt elő: adoptálta a három éves Clarencet, unokatestvérének leányát, miután az édesanya elhunyt gyermekágyi lázban. Clarence-re így sajnos már igen fiatalon súlyos csapást mért a sors, amely az egész életére hatással volt. Mentális problémákkal küszködött és nehezen találta a helyét. Louis Armstrong azonban egész életében gondoskodott róla. Eközben a Daisyvel kötött házassága is zátonyra futott, aki röviddel a válás után elhunyt.

Chicagóba költözött, hogy csatlakozzon Oliver zenekarához

Néhány évvel később Louis Armstrong újra csatlakozott régi mentorához, „King” Oliverhez, aki megkérte a tehetséges ifjút, hogy zenéljen együtt vele és zenekarával Chicagóban. Louis ez időtájt nősült meg másodszor, és feleségül vette Lillian Hardin zongoraművészt. A feleség később azt is elárulta férjének, hogy gyakran volt az az érzése, hogy Oliver visszatartja a tehetségét és fejlődését.

Nem sokkal ezután a pár úgy döntött, hogy elhagyja Chicagót és New Yorkba költözik, ahol Armstrong csatlakozott Fletcher Henderson Zenekarához. A banda vezetője gyorsan elfogadta Armstrong sajátos és egyedi stílusát, majd ennek megfelelően alakította át szinte teljes egészében a zenekart. Így vált a Fletcher Henderson Zenekar a világ első, igazán jelentős dzsesszzenekarává. A sikerek ellenére Armstrong mégis úgy érezte, hogy déli gyökereit nem fogadják el maradéktalanul New Yorkban, ezért hamarosan visszatért Chicagóba.

Három év alatt elkészült a történelem három legbefolyásosabb dzsesszhanglemeze

Armstrong új zenekara, a Hot Five 1925 és 1928 között több mint hatvan dalt rögzített és adta ki őket lemezen. Ez akkoriban történt, amikor a dzsessz atyja úgy döntött, hogy egyszerűen átalakítja a műfajt egyfajta szólista művészetté. Ekkor kerültek napvilágra addig még soha nem látott és hallott merész, lendületes ritmusok, rendkívül magas frekvencián játszott hangok és egyfajta „halandzsa ének” (Louis Armstrong szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt). Hamarosan ez az új stílus kezdte jelenteni a dzsesszzene új normáját.