A hetvenes évek közepén egy új ifjúsági szubkultúra alakult ki Angliában, amely a popipar által beszippantott és sterilizált rockzenében újra felélesztette a lázadás szellemét: a punk. Ennek hulláma hamar szétterjedt a nyugati világban, majd – némi fáziskéséssel – Magyarországot is elérte, kikényszerítve a pártállami rendszer reakcióját. A különböző intézmények eltérően viszonyultak a megjelenéséhez. Az állampárt ifjúsági szervezete, a KISZ például (a mederbe terelés szándékával) igyekezett felkarolni az új, „amatőr” együtteseket, de a különböző művelődési házak is teret adtak nekik. Ezzel szemben a rendőrség, különösen vidéken, deviánsnak tekintette és üldözte a punkokat. Az állambiztonság pedig kifejezetten politikai kérdésként kezelte a jelenséget. 

A Budapesti Rendőr-főkapitányság III/III. Osztályának „Zefir” fedőnevű titkos megbízottja (tmb.) 1978 februárjában jelentette, hogy az „utóbbi időben új irányzat terjedt el a fiatalok között, a »punk« Angliából indult el, lényege a megbotránkoztatás. […] Magyarországon most télen kezdődött a hatása.” Ismereteink szerint ez az első eset, amikor az állambiztonsági tisztek – a sajtón kívül – találkozhattak a punkkal. „Zefir” tartótisztje úgy látta, hogy az értesülésből „konkrét politikai következtetést még nehéz lenne levonni, de bizonyos jelek azt mutatják, hogy a »mozgalom« könnyen az anarchizmus irányába csúszhat”. A helyzet egyértelmű: alighogy megjelent hazánkban, az állambiztonság máris potenciális politikai veszélyforrásként értékelte az irányzatot. A punkokat (zenészeket és rajongóikat: ez esetben a kettő nem vált szét élesen) erőszakos, garázda, részeges alakoknak látta és láttatta, akik ellenséges kijelentéseket tesznek, ellenséges magatartásformát népszerűsítenek, olykor náci jelképeket aggatnak magukra – egyszóval akik veszélyt jelentenek a rendre és a rendszerre, és akiket ezért meg kell figyelni, és ha szükséges, fel kell lépni ellenük.

Megmutatták, mi az a punk

Bár a magyarországi punk túlnyomórészt budapesti jelenség volt, az irányzat vidéken is felbukkant. Mindenekelőtt a jugoszláv határhoz közeli Szegeden – odaát ebben a tekintetben valamivel szabadabb volt a légkör, és a határ mentén itthon is fogható rádiók is játszottak punkzenét. A városban több, magát már kifejezetten punk jelzővel ellátó zenekar alakult, amelyek közül kétségkívül a CPg (Coitus Punk group) tett szert a legnagyobb hírnévre. Az együttest 1979 végén alapították szegedi középiskolások, a tagok többször cserélődtek, a „klasszikus” felállás csak 1982 tavaszán jött létre, amikor Haska Béla énekes csatlakozott a két alapítóhoz, Benkő Zoltán („Güzü”) gitároshoz és Nagy Zoltán („Kutyás”) doboshoz, valamint a zenekarba 1981 őszén bekerült Varga Zoltán („Takony”) basszusgitároshoz. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tavasz számában olvasható.