Nukleáris technológiával vizsgálják a latin-amerikai műkincseket

Ecuadorban és Panamában modern nukleáris analitikai eljárásokat alkalmaznak a történelmi kulturális örökség, köztük 17. századi festmények és prekolumbián kerámiák roncsolásmentes vizsgálatára, valamint megóvására - tette közzé legfrissebb jelentésében a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA). A technológia új távlatokat nyit a latin-amerikai művészettörténeti és régészeti kutatásokban, lehetővé téve a pótolhatatlan műtárgyak molekuláris szintű elemzését.

Az IAEA támogatásával az Ecuadori Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Intézet (INPC) Miguel de Santiago, a 17. századi latin-amerikai művészet egyik legmeghatározóbb alakjának alkotásait elemezte. A kutatók röntgenfluoreszcenciát, pásztázó elektronmikroszkópiát és energiadiszperzív röntgenspektroszkópiát (EDS) alkalmaztak a festmények anyagának feltérképezésére.

A vizsgálatok pontos adatokat szolgáltattak a korszakban használt specifikus pigmentek, színezékek és kötőanyagok összetételéről. Martha Romero, az intézet munkatársa és Simon Alíz, az IAEA nukleáris fizikusa hangsúlyozták: a tudományos eredményeket egy új, virtuális kiállítás keretében teszik globálisan hozzáférhetővé, amely a festőanyagok elemzésén keresztül mutatja be a művész technikai evolúcióját.

Ezzel párhuzamosan a panamai Kulturális Örökségvédelmi Nemzeti Igazgatóság szintén roncsolásmentes technológiát, elsősorban röntgendiffrakciót használ a Kr. u. 550 és 950 közötti időszakból származó prekolumbián kerámiatöredékek restaurálására. A röntgensugarak segítségével a szakemberek feltárták az évezredes műtárgyak kristályos szerkezetét, azonosítva a bennük található kvarcot, magnetitet és plagioklász ásványokat.

Roxana Pino, a panamai igazgatóság kulturális tájakért felelős vezetője elmondta, hogy a kémiai összetétel és az atomi elrendezés meghatározása elengedhetetlen a leletek történelmi kontextusának tisztázásához. Az IAEA emellett pH-mérőkkel, kloriddetektáló berendezésekkel és elektronmikroszkópokkal is felszerelte a panamai intézményt. A restaurált leletegyüttest a tervek szerint a több mint húsz év után, 2027-ben újranyitó Reina Torres de Araúz Antropológiai Múzeumban állítják ki.

Művészeti szinkretizmus és technológiai paradigmaváltás

A vizsgált ecuadori festmények a 17. századi Quitói Iskola művészeti hagyományait képviselik. Ez a mozgalom a spanyol gyarmatosítás időszakában jött létre, és egyedülálló módon ötvözte az európai barokk stílusjegyeket az andoki őslakosok vizuális és technikai elemeivel. Miguel de Santiago ennek a kulturális szinkretizmusnak volt a kiemelkedő mestere; anyaghasználatának pontos megismerése kulcsfontosságú a gyarmati kori Latin-Amerika ipar- és művelődéstörténetének megértéséhez.

A panamai régészeti leletek a spanyol hódítást megelőző prekolumbián korszak fejlett kerámiaművészetébe engednek bepillantást. A Kr. u. 6–10. század közötti időszak a közép-amerikai földhíd őslakos társadalmainak virágkora volt, amelyet élénk színvilágú és bonyolult karcolt mintázattal díszített agyagművesség jellemzett, és amelynek megőrzése az ország történeti identitásának alappillére.

A nukleáris technológiák kulturális örökségvédelemben történő alkalmazása alapvető paradigmaváltást jelent a modern tudományban. Míg korábban a műtárgyak kémiai összetételének meghatározása gyakran az anyag fizikai megmintázásával és roncsolásával járt, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által is fémjelzett új eljárások lehetővé teszik a kincsek érintetlenül hagyását, miközben minden eddiginél pontosabb kormeghatározást és anyagismeretet biztosítanak a kutatók számára.