Nem sikerült megfelelő külföldi segítséget szerezniük a Wesselényi-összeesküvés résztvevőinek

Arisztokraták a vérpadon

A magyar főurak elégedetlenségének oka nem kizárólag az ún. „lipóti abszolutizmus” volt. Az 1663-1664-es győzedelmes török elleni háborút - ahol minden magyar nemes vállvetve harcolt a török ellen - Lipót magyar király és német-római császár gyalázatosnak minősülő békével zárta le, ami nemcsak feleslegessé tette a véráldozatokat, hanem felbomlasztotta a nehezen összehozott keresztény koalíciót is, továbbá nem aknázta ki a szentgotthárdi csata és az Erdély elfoglalása nyújtotta elsöprő sikereket.

Sőt az 1664. augusztus 10-én megkötött, majd a császár által szeptember 27-én jóváhagyott békeszerződés elismerte a török hódításait, például Érsekújvárat illetően. De a legnagyobb baj Magyarország számára különösen előnytelen békével az volt, hogy Lipót azt a rendek megkérdezése nélkül kötötte meg.

Nyilvánvalóvá vált: a Bécsben székelő Habsburg-király a külpolitikában sem veszi figyelembe a magyar érdekeket. A belpolitikában - a magyar rendek úgyszintén nagy sérelmére - a nagyjából 20 fős (ez a szám változó volt) bécsi Titkos Tanács akarata érvényesült, az éppen Lobkowitz gróf vezette császári tanácsadó testületnek pedig csak ausztriai tagjai voltak. A császár mellett működő Magyar Tanácsnak alig volt beleszólása Magyarország ügyeibe.

Mivel a magyar nemesek éppen a Habsburgok ereje miatt választották az 1438 óta német-római császárokat adó családot a királyság élére, a Habsburgokkal való szakításhoz sem lehetett elég a saját erejük. De vajon milyen erőkre számíthatott a XVII. századi Magyarországon egy rendi ellenállás a nyugati és török háborúkban edzett Habsburg reguláris haderővel szemben?

Az alulfizetett ,,vitézlő rend” a végvári katonaság harcedzett ereje volt, de rájuk az volt a jellemző, hogy azt szolgálták, aki a zsoldot adta - ez pedig lehetett egy főnemes, de maga a király is. A magyar rendeknek mindig is „láthatatlan” háttértámaszt adó Erdélyi Fejedelemség - legalábbis az Apafi-fejedelmek idején - már nem mozdulhatott hűbérura, a török szultán nélkül.

A külhatalmakhoz fordulás már 1665-ben felmerült, mégpedig a Német-római Császárság ősellensége, a francia király személyében, aki akkor XIV. Lajos volt. A Napkirály bécsi követe, Gremonville biztatta is Wessélenyiéket. Lengyelország mellett a török merült fel lehetséges támogatóként, de a szultán segítségéért mindig magas árat kellett fizetni.

1. Arisztokraták a vérpadon
2. A rendi szervezkedés kezdetei
3. A második próbálkozás
4. Igazságtalan igazságszolgáltatás
5. Koncepciós per?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• 10 tény Irán múltjáról
• El Báb – A Kapu: Egy ezredéves várakozás beteljesedése
• Az iszlám korai időszakából származó mecsetet találtak Izraelben
• A Közel-Kelet XIV. századi Marco Polója: Ibn Battuta 30 éves mekkai zarándoklata
• A lázongó janicsárok életének központjában az étel állt
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Hogyan készülhetett Mohamed előtt a világ legrégebbi Koránja?
• Jeltelen sírba temetnék Mohamed prófétát