Miért volt vértelen 1848. március 15-e?

2020. március 15. 08:48 Csernus Szilveszter

Eközben az Országgyűlésen

Nagyjából ezidőtájt futott ki Pozsony kikötőjéből a Kossuth és Batthyány vezette országgyűlési küldöttség két gőzöse is, hogy Bécsben kieszközölje az uralkodónál a reformtörekvéseket. Elméletileg az átalakulást a pozsonyi-bécsi események hozták el, de a Buda-Pesten történtek nyomást gyakoroltak az országos politikára és megmutatták, hogy milyen széleskörű támogatás áll a forradalmi változások mögött.

Pesten a nyomdatulajdonos Landerer Lajos az előző napi hírek alapján érezhetett valamit, mert háromszoros papírmennyiséget készített elő március 15-ére a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) és a Szép utca sarkán lévő üzemébe. A német származású iparossal szemben többször megfogalmazódott a vád, hogy a bécsi hatalom besúgója volt, ami ilyen formában nem igaz. A korban minden nyomdásznak vállalnia kellett, hogy jelentést ír, máskülönben nem folytathatta vállalkozását; a forradalom és szabadságharc nyomdásza tehát nem önszántából vagy meggyőződésből szolgálta a hatalmat.

Landerer összehívta a német, cseh és morva szakmunkásait, majd utasításba adta, hogy ha a forradalmárok sokan vannak, engedjenek, de ha nem, akkor verjék ki őket. Ám a Petőfiék vezette emberáradat az előbbi kategóriába tartozott. A résztvevők visszaemlékezései és a történészek 5-20 ezer közé teszik a nyomda elé érkező tömeg létszámát. Tekintve, hogy a pesti egyetem akkor mindössze ezer hallgatót számlált, a tömegben az értelmiség mellett más rétegek képviselői is jelentős szerepet kaptak. A sokaság Jókait, Vasvárit, Petőfit és Vidátsot nevezte ki küldöttnek, akik a 12 pont és a Nemzeti Dal kinyomtatását követelték Landerertől. „Lehetetlen, nincs rajta a cenzori engedélyezés” – felelte a protokollt betartva a nyomdász.

Ekkor a fiatalok megszeppentek, mire Landerer törte meg ismét a kínos csendet: odasúgta nekik, hogy foglaljanak le egy sajtót. Ezen felbátorodva Irinyi József (a feltaláló bátyja) rátette a kezét az egyik gépre és kijelentette: „ezt a sajtót a nép nevében lefoglaljuk”. Mire Landerer pilátusi önigazolással, mondván, „erőszaknak ellent nem állhatok”, az irodájába záratta magát.

A nyomda délig több ezer példányban ontotta a már németre is lefordított 12 pontot és a Nemzeti Dalt, miközben a tömegnek lelkesítő beszédeket tartottak az ifjak. A forradalmárok ezzel a lépéssel a sajtószabadságot, a 12 pont 1. követelését megteremtették. Délben gyűlést hirdettek 15 órára a Nemzeti Múzeum terére, majd hazamentek ebédelni – ez szintén a vértelen március 15. példa nélküliségét jelzi.

előző oldal következő oldal 3 / 5