Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?
2021. október 18. 07:25 Múlt-kor
Korábban
A zsákmány felhasználása
Hough végül 1945 szeptemberében tért vissza Washingtonba, és újra elfoglalta helyét a hadsereg Térképészeti Szolgálatánál a geodéziai osztály igazgatójaként. Mire Gigas és csapata végeztek Közép-Európa egységes geodetikus alapjának összeállításával 1947-ben, Hough egyfajta geodéta-diplomataként a kontinenst beutazva lefektette az alapjait annak, hogy Európa többi részét is bekapcsolják e munkába.
Amikor több, a német megszállást átélt ország – érthető okokból – tiltakozott az ellen, hogy átadja saját földmérési adatait a német tudóscsapatnak, Hough rávette az amerikai hadsereg Térképészeti Szolgálatát, hogy vegye át a projektet. A munka 1951-ben öltött testet az egységes európai geodéziai alap, az ED50 létrejöttével. A történelemben először az egész kontinens egyetlen geodéziai hálózatban egyesült.
A következő lépésként az ED50 vált a létrehozandó globális koordináta-rendszer, az úgynevezett univerzális transzverszális Merkátor (UTM) kiindulópontjává – ezt kezdte el alkalmazni az amerikai mellett a NATO szövetségi rendszer minden tagjának hadereje. Hamar bebizonyosodott, hogy a civil életben is nagy haszna van: a gazdasági fejlesztési projektektől az ökológiai kutatásokon át az ásványkincsek felméréséig a legváltozatosabb célokra alkalmazhatónak bizonyult.
William Rankin, a Yale Egyetem tudománytörténésze és A térkép után: kartográfia, navigáció és a terület átváltozásai a huszadik században című könyv szerzője szerint az UTM kulcsfontosságú lépés volt a területet intuitív, vizuális módon ábrázoló hagyományos térképek felől a koordináta-rendszerek felé – amilyen a GPS is –, amelyek sokkal nagyobb fokú precizitással határozzák meg az egyes pozíciókat. Az UTM megmutatta, „hogyan lehet másként gondolkodni a térről és az elhelyezkedésről a matematika segítségével” – mondta Rankin. „Olyan volt, mint egy GPS előtti GPS.”
Eredményeik ellenére a HOUGHTEAM tevékenységét mindeddig csupán futólag említette maréknyi történész, és még katonai térképészeti berkekben is jobbára elfeledett történetnek számít az övék. „Megszoktuk, hogy titokban dolgozunk, és a nemzetbiztonsághoz való hozzájárulásaink elismerés nélkül maradnak” – mondta el Thomas Kaye, aki katonai térképészként is csupán néhány éve hallott először Hough történetéről, miután egy hidegháborús térképészettörténeti műben belebotlott egy rá vonatkozó utalásra.
Kaye ennek nyomán elkezdett lobbizni azért, hogy Hough bekerüljön az amerikai Nemzeti Térinformatikai Hírszerző Ügynökség (National Geospatial-Intelligence Agency – NGA) Hírességek Csarnokába. Az 1976-ban, 77 éves korában elhunyt Hough végül 2020-ban részesült ebben a kitüntetésben.
A szervezet hivatalos történésze, Gary Weir szerint a HOUGHTEAM által begyűjtött anyag óriási előnyt jelentett az Egyesült Államoknak a hidegháború éveiben. Az a képesség, hogy a moszkvai Vörös Térre irányítsanak egy montanai silóból kilőtt rakétát, olyan mértékű precizitást követel, amely csak a geodézia segítségével lehetséges.
A saalfeldi geodetikus anyagban a németek által zsákmányolt szovjet felmérési adatok is voltak, amelyek így immár az amerikaiak birtokába kerültek. „Ha célra akarjuk irányítani a fegyvert, pontosan erre a fajta adatra van szükség” – mondta Weir. Talán nem is olyan meglepő, hogy Hough szerepet játszott a hadsereg irányított rakéták kifejlesztését célzó programjának korai szakaszában is.
Az atomfegyverek által mindkét szuperhatalom számára „kölcsönösen biztosított megsemmisítés” korában már nem csupán az volt fontos, hogy az Egyesült Államok rendelkezett ezekkel az adatokkal, de az is, hogy a Szovjetunióban tudtak erről. Egy, a Life magazinban 1958-ban megjelent cikk tanúsága szerint Hough 1957-ben egy torontói konferencián vezető szovjet geodétákkal is találkozott. A bemutatkozáskor a szovjet delegáltak egyike hidegen végigmérte őt, és csak annyit mondott, „sokat hallottunk magáról, Mr. Hough.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2014
- Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
- Az embermentő Jane Haining
- Mi történt Kamenyec-Podolszkijban?
- A bundázás egyidős a futballal
- A hét törpe kalandjai Auschwitzban
- A kóser konyha különlegességei
- Hogyan kampányoltak a római politikusok?
- A numerus clausustól a numerus nullusig
- Így temettük el "Kossuth apánkat"
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
