Középkori erotikus szatíra töredéke került elő egy ausztriai apátság könyvtárában
Az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Középkorkutató Intézetének tudósai egy középkori német nyelvű vers minden eddig ismert változatánál 200 évvel régebbi töredékére bukkantak a melki apátság könyvtárában. A vers egy szűzlány és emberi tulajdonságokkal felruházott vaginájának kalandjait mutatja be szatirikus módon, emiatt is meglepő a kutatók számára a korai változat léte.
Christine Glaßner kutató egy kódex kötésében fedezte fel a töredéket a Duna-menti barokk apátságban, az ausztriai Wachau-völgyben. A kötet 204. és 205. oldala között helyezkedett el a vékony, 22×1,5 centiméteres csík, amely a vers 60 versszakából tartalmaz néhány betűt. A pergament, amelyen a vers szerepel, később újrahasznosították a kódex kötéséhez.
A kutató azonnal felismerte a lelet különlegességét, majd Nathanael Busch, a Siegeni Egyetem szakértője azonosította a rajta szereplő sorokat. A vers címe Der Rosendorn („A rózsatövis”), és egy szűzlány saját (beszélni képes) vaginájával folytatott vitáját beszéli el arról, valójában melyikőjüket kedvelik jobban a férfiak.
A lány amellett érvel, hogy szépsége jelenti valódi vonzerejét, míg nemi szerve szerint ő a fontosabb, mert ő szolgáltatja az élvezetet. A kérdés eldöntésére úgy döntenek, szétválnak, hogy meglássák, kinek van igaza. A hüvely önálló életre kel „bolondgyökér” elfogyasztása által (mely a behatoló jellegű maszturbációt jelképezi), és útnak indul.
A válás borzalmas következményekkel jár mindkét szereplő számára. A vaginát minden férfi, akivel csak találkozik, érzéketlenül „kihasználja”, míg a lány egy nagy csoport férfinak ajánlja fel magát, akik végül bősz igyekezetükben összetapossák őt.
Végül úgy döntenek, újraegyesülnek. Szerencséjükre az egész eseménysort végigkémlelte egy férfi – a vers narrátora –, aki képes újraegyesíteni őket (nem meglepő módon ez szintén szexuális aktus által történik).
A saját tudattal rendelkező, gazdája testétől különváló hüvely többször előfordul a középkori francia és német irodalomban, egyfajta szatirikus ellenpólusa a korabeli lovagi románcoknak. A címben szereplő rózsa a női szexualitás jelképe, és a történet kezdő helyszíne – egy körbefalazott kert, ahol a szűzlány rózsavizet nyer egy rózsabokorból fürdéshez – a középkori szerelmes irodalom egyik legismertebb darabjából, A rózsa románca című francia műből lett merítve.
Ez is érdekelhet
A verset eddig két fennmaradt példányból ismerte a történettudomány, az úgynevezett drezdai, illetve karlsruhei kódexekből, mindkettő a 16. századból származik. A Melkben talált töredék azonban 1300 körül keletkezhetett, így legalább 200 évvel idősebb az eddig ismert változatoknál. A mű szerzője ismeretlen, az azonban meglepő, hogy a 13-14. század fordulóján ilyen nyíltsággal írt valaki német nyelvterületen a szexualitásról, erre ugyanis eddig nem akadt példa.
A töredék idén márciusban került eltávolításra a kódexkötésből, amelyben felfedezték, jelenleg magában őrzik a melki apátság könyvtárának töredékgyűjteményében, és a mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémia „nagy kéziratszámlálása” keretében tanulmányozzák a marburgi Philipps Egyetem szakértői.
