Hatóságilag támogatott prostitúcióval küzdött a „szodómia” ellen a Velencei Köztársaság

Morális pánik

1511. március 26-án Marino Sanudo velencei lakos a következőket írta naplójába egy félelmetes földrengés kapcsán, amely lesújtott a városra:

„A kémények dülöngéltek, a falak szétrepedtek, a harangtornyok is dőltek, a magasan lévő dolgok a földre zuhantak, és a víz a csatornákban – még a Canal Grandéban is – forrt, mintha tűz égett volna alatta.”

Másnap a város pátriárkája, Antonio Contarini beszédet intézett a város kormányzó testületéhez, a signoriához. Sanudo szerint ennek során a város lakóinak bűnös viselkedését, főként a szodómiát tette felelőssé a  katasztrófáért: „E vidék tele van bűnnel, főként szodómiával, amelyet bármire való tekintet nélkül mindenhol művelnek.” Arról is beszámolt beszédében, hogy a város prostituáltjai „üzenetet küldtek neki, miszerint képtelenek megélni mesterségükből. Senki sem megy hozzájuk, mert annyi szodómia van, és még az idős férfiak is többet kapnak belőle, mint amennyire számítanak.”

Minden szexuális „bűn” közül a szodómiát tekintették a leggyalázatosabbnak a korban. Megtagadta a szaporodást, eltért a hagyományos családtól, és úgy gondolták, fenyegette a társadalom rendjét is. Emellett ott volt nevének kapcsolata a bibliai Szodoma városával is, amelynek lakosai bűnös életvitelükkel magukra vonták Isten haragját és büntetésképpen a totális pusztítást. Sok velencei számára az 1511-es földrengés a legújabb volt egy sor csapás közül, amelyekben hasonló isteni rosszallást véltek felfedezni.

Egy 1497-es pestisjárvány során Timoteo da Lucca ferences szerzetes prédikációt adott elő a Szent Márk-székesegyházban, melyben arra szólította fel Agostino Barbarigo dózsét, hogy „szüntesse meg az okokat, amelyek a pestishez vezetnek”, beleértve „a szodómia társaságait”. 1499-ben a török flotta vereséget mért a velenceiekre a Jón-tengeren a zonchiói ütközetben, majd 1500-ban Modonnál. Az év júliusában a dózse egy névtelen levelet kapott, amely arra utasította, tisztítsa meg a várost „egyes főbenjáró bűnöktől”, beleértve a „mocskos vágyat”, hogy Isten jóakaratát visszaszerezzék.

1509-ben a velencei hadsereget legyőzték a franciák Agnadellónál. Gerolamo Priuli kereskedő, bankár és jövőbeli dózse szintén Velence erkölcsi romlottságát hibáztatta ezért a vereségért. Naplójában arról írt, illatozó ifjak kivágott ingeikben „vágyat keltenek”, „fényűző és szexuális” viselkedésükkel. Elítélte a „fehér szakállú” nemeseket is, akik a „szodomita bűnbe” estek, és fizettek az ifjaknak, „hogy azok kielégítsék őket a bűnben.”

1. Morális pánik
2. Hiábavaló szigor

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai