A vörösterror 133 napja

Hatóságilag támogatott prostitúcióval küzdött a „szodómia” ellen a Velencei Köztársaság

2019. január 22. 22:53 Múlt-kor

A 16. századi velencei vezetés azzal kívánta elejét venni a „szodómia járványának”, hogy a női prostitúciót támogatta.

bordély
Életkép egy 16. századi bordélyházból (kép forrása: medievalists.net)

Morális pánik

1511. március 26-án Marino Sanudo velencei lakos a következőket írta naplójába egy félelmetes földrengés kapcsán, amely lesújtott a városra:

„A kémények dülöngéltek, a falak szétrepedtek, a harangtornyok is dőltek, a magasan lévő dolgok a földre zuhantak, és a víz a csatornákban – még a Canal Grandéban is – forrt, mintha tűz égett volna alatta.”

Másnap a város pátriárkája, Antonio Contarini beszédet intézett a város kormányzó testületéhez, a signoriához. Sanudo szerint ennek során a város lakóinak bűnös viselkedését, főként a szodómiát tette felelőssé a  katasztrófáért: „E vidék tele van bűnnel, főként szodómiával, amelyet bármire való tekintet nélkül mindenhol művelnek.” Arról is beszámolt beszédében, hogy a város prostituáltjai „üzenetet küldtek neki, miszerint képtelenek megélni mesterségükből. Senki sem megy hozzájuk, mert annyi szodómia van, és még az idős férfiak is többet kapnak belőle, mint amennyire számítanak.”

Minden szexuális „bűn” közül a szodómiát tekintették a leggyalázatosabbnak a korban. Megtagadta a szaporodást, eltért a hagyományos családtól, és úgy gondolták, fenyegette a társadalom rendjét is. Emellett ott volt nevének kapcsolata a bibliai Szodoma városával is, amelynek lakosai bűnös életvitelükkel magukra vonták Isten haragját és büntetésképpen a totális pusztítást. Sok velencei számára az 1511-es földrengés a legújabb volt egy sor csapás közül, amelyekben hasonló isteni rosszallást véltek felfedezni.

Egy 1497-es pestisjárvány során Timoteo da Lucca ferences szerzetes prédikációt adott elő a Szent Márk-székesegyházban, melyben arra szólította fel Agostino Barbarigo dózsét, hogy „szüntesse meg az okokat, amelyek a pestishez vezetnek”, beleértve „a szodómia társaságait”. 1499-ben a török flotta vereséget mért a velenceiekre a Jón-tengeren a zonchiói ütközetben, majd 1500-ban Modonnál. Az év júliusában a dózse egy névtelen levelet kapott, amely arra utasította, tisztítsa meg a várost „egyes főbenjáró bűnöktől”, beleértve a „mocskos vágyat”, hogy Isten jóakaratát visszaszerezzék.

1509-ben a velencei hadsereget legyőzték a franciák Agnadellónál. Gerolamo Priuli kereskedő, bankár és jövőbeli dózse szintén Velence erkölcsi romlottságát hibáztatta ezért a vereségért. Naplójában arról írt, illatozó ifjak kivágott ingeikben „vágyat keltenek”, „fényűző és szexuális” viselkedésükkel. Elítélte a „fehér szakállú” nemeseket is, akik a „szodomita bűnbe” estek, és fizettek az ifjaknak, „hogy azok kielégítsék őket a bűnben.”

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Kép forrása: albergomarin.itVeronica Franco (kép forrása: Wikimedia Commons)Agostino Barbarigo dózse

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!