Kőkorszaki csontvázak a Szahara közepén
4200-8000 éves csontvázakra bukkantak kutatók egy líbiai barlangban.
„Az emlékezet helye lehetett” – mondta el Mary Anne Tafuri cambridge-i régész a sivatagi lelőhelyről, amely több ezer éven át volt használatban. 15 csontvázat – nőket és gyermekeket – egy sziklamenedékben földeltek el, a maradék öt maradványt pedig egy kőhalom (tumulus) alatt találták meg – az utóbbiak csoportját jóval később temették el, amikor a régió már elsivatagosodott – olvasható a Journal of Anthropological Archaeology-ban közölt tanulmányban.
Nyolc- és hatezer évvel ezelőtt a Wadi Takarkorinak nevezett szaharai régiót még dús növényzet borította, erről árulkodnak azok a sziklarajzok, amelyeken legelésző tehéncsordák köszönnek vissza, ezek az állatok azonban sokkal több vizet igényeltek, mint amit a jelenlegi környezet biztosítani tud – fejtette ki Tafuri. Az archeológus és kollégája, Savino di Lernia 2003 és 2006 között végzett ásatásokat a Szaharában, ahol kunyhókat, állatcsontokat és a legkorábbi afrikai erjesztett tejtermékek maradványaira bukkantak.
Az izotópos vizsgálatok eredményei szerint a férfiak csontjait először 4500 éve temették el, amikor az éghajlat szárazabbra fordult. Erről tanúskodnak a sziklarajzok is, amelyeken egyre többször bukkan fel a kecske, az ugyanis jóval kevesebb vízzel beérte, mint a tehén – így Tafuri. A nőket és a gyermekeket 7500 és 5600 évvel ezelőtt temették el, nem messze attól a helytől, ahol felnőttek – legalábbis ezt mutatják a fogzománc szénizotópos vizsgálatai.
