Késő bronzkori temetkezések nyomában
Egy temető bővítése előtt végzett ásatás során 41 késő bronzkori hamvasztásos temetkezést tártak fel Kelet-Vesztfáliában. A feltárás során 13 urnasír, több halotti máglyahely és különálló hamvasztásos sír is előkerült.
Régészeti előzmények a temető alatt
„A lelőhelyet már a késő bronzkorban és valószínűleg a vaskorban is temetkezési helyként használták” – mondta Sebastian Düvel, az LWL–Westfáliai Régészeti Hivatal (LWL-Archäologie für Westfalen) munkatársa.
A temető bővítését megelőzően kutatószelvényeket kellett ásni, mert a mai temető területén már 1956-ban és 1967-ben is urnák kerültek elő új sírok kialakítása során.
A feltárást Geoff Carver régész irányításával erre szakosodott régészeti vállalkozás végezte az LWL Régészeti Hivatallal együttműködve. A régészek összesen 41 hamvasztásos temetkezést dokumentáltak. A leletek között 13 urnasírt, hamvasztási fészkeket és olyan sírokat találtak, amelyek az egykori halotti máglyák maradványait őrzik.
A hamvasztás volt az elterjedt szokás
Dr. Sven Spiong, az LWL bielefeldi kirendeltségének vezetője szerint a hamvasztás a késő bronzkorban vált általánossá: „A közös temetkezési szokásokban alapvető változás történt. Az emberek elhamvasztották szeretteiket. Ez Kelet-Vesztfáliában csak a kora középkorban változott meg újra – néhány kivétellel.”
A temetkezések korát az urnák formája és típusa alapján i. e. 1000 körülre teszik. Az urnák egy részét tömbökben emelték ki, így az elhamvasztás idejét csak fokozatosan tudják meghatározni. A feltárás után a leletek feldolgozása az LWL Westfáliai Régészeti Központ bielefeldi laboratóriumában történik. Itt óvatosan eltávolítják az elhamvasztott csontokat, megtisztítják és összeállítják a gyakran törött urnákat.
A kutatók azt remélik, hogy személyes tárgyakat is találnak, gyöngyöket, tűket vagy borotvákat, amelyek további információt nyújthatnak a korabeli temetkezési szokásokról.
Nagyobb temetkezés része
A régészek úgy vélik, hogy azok a sírok, amelyekben nincsenek urnák, viszont tartalmazzák a máglyák maradványait, fiatalabbak lehetnek. Ezeket valószínűleg Krisztus születése körüli évszázadokban létesítették. Az új temetkezési szokás megjelense arra utalhat, hogy megváltozott az emberek túlvilágról alkotott képe.
Ez is érdekelhet
Mivel sok sír nem tartalmaz tárgyi emlékeket, csak radiokarbon-vizsgálatok (14C) segítségével lehet őket pontosan datálni. A most feltárt temető csak része a nagyobb, szakrális területnek. Az LWL régészei már az 1980-as években feltártak egy nagyobb temetőt néhány száz méterre északnyugatra.
A hasonló temetkezési területek általában bronzkori sírhalmok körül alakultak ki. Ilyen temetkezési halmot azonban a mostani ásatás során nem találtak. A régészek szerint a közelben mégis lehetett ilyen halom. Ezt erősítik meg a Minden-Päpinghausenben és Petershagen-Windheimben talált hasonló lelőhelyek, amelyeket az elmúlt években vizsgáltak más régészeti csoportok.
