Kannibalizmusra kényszerültek az Andokban lezuhanó repülőgép túlélői

Megpróbálni a lehetetlent

A csapat életben maradt tagjai ekkor úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, hanem leereszkednek a gyilkos magasságú hegycsúcsok közül. November 15-én, több órás kelet felé tartó gyaloglás után három önként vállalkozó fiú gondos előkészület során nekivágott a lehetetlennek. Körülbelül másfél kilométerre arrébb megtalálták a repülőgép farokrészét, amelyben különböző csomagokat találtak: egy doboz csokoládét, három húspogácsát, egy üveg rumot, cigarettát, ruhákat, képregényeket és egy kis gyógyszert. Megtalálták a repülőgép rádióját is, de azt hosszas próbálkozás után sem tudták üzembe helyezni.

Mivel keleti irányban óriási hegycsúcsok gátolták őket a továbbmenetelben, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetlen lehetőségük a nyugatra lévő hegyeken való átkelés maradt. Abban is egyetértettek, hogy csak akkor van esélyük túlélni a kalandot, ha a túra során valahogy képesek lesznek átvészelni a hideg éjszakákat. Ennek érdekében a gép törzsének szigeteléséből, némi rézhuzalból és a gép légkondicionálóját borító vízálló szövetből hálózsákot készítettek, és eltökélten néztek szembe életük legnagyobb kihívásának.

Parrado, Canessa és Vizintín által megmászott nyugati csúcs látványa, előtérben a lezuhanás helyszínén álló emlékmű

1972. december 12-én három önként jelentkező: Parrado, Canessa és Vizintín mindenféle hegymászófelszerelés nélkül a 3570 méteres gleccseren kezdtek el mászni a 4670 méteres csúcsra, amely elzárta az útjukat nyugati irányban. Embert próbáló vállalkozásuk több mint tíz napig tartott, eközben 61 kilométert tettek meg borzasztó körülmények között, bízva abban, hogy valahogy utat találnak lefelé.

A túra harmadik reggelén a végletekig kimerült Canessa ideiglenes táborukban maradt, Vizintín és Parrado pedig elérkezett egy több mint száz méter magas, hóval és jéggel borított, közel függőleges fal tövéhez. Parrado ekkor elhatározta, hogy vagy megmássza a falat, vagy meghal. Egy bottal lépcsőfokokat vájt a falba, és hozzáláttak a mászáshoz. A 4650 méter magas csúcsot Vizintín előtt érte el. Biztos volt benne, hogy nyugat felé Chile zöld völgyeit fogja látni, de megdöbbenve tapasztalta, hogy minden irányban hegycsúcsok hatalmas sorát látja. Rádöbbentek, hogy az Argentína és Chile határán lévő hegyek egyikét másztak meg, ami azt jelentette, hogy még mindig több tíz kilométerre voltak Chile szelíd lankáitól.

Most már nem adhatták fel, folytatták útjukat, és a csodával határos módon sikerült lejjebb és lejjebb ereszkedniük a hegyek között. Fokozatosan egyre több emberi jelenlétre utaló jel tűnt fel szemük előtt: először táborozásra utaló nyomokat, a kilencedik napon pedig legelésző teheneket láttak. A tizedik napon megtörtént a csoda: egy folyó mellett végre valahára embereket pillantottak meg. Megmenekültek.

A balesetnek emléket állító kiállítás Montevideóban (kép forrása: wikipédia / Fedaro / CC BY-SA 4.0)

Amikor felröppent a híre, hogy 72 nap után túlélők adtak hírt magukról, a chilei légierő három helikoptere azonnal felkészült a mentésre, Parrado önként jelentkezett, hogy elvezeti a helikoptereket a baleset helyszínére. 1972. december 22-én délután a két kutató- és mentőszemélyzetet szállító helikopter megérkezett a maradék túlélőkhöz.

A két turnusban lehozott életben maradt fiatalokat kórházba szállították, ahol különféle tünetekkel kezelték őket, többek között magassági betegséggel, kiszáradással, fagyási sérülésekkel, csonttörésekkel, skorbuttal és alultápláltsággal.

Normális körülmények között a kutató-mentő csapat a halottak maradványait temetés céljából visszahozta volna. A bizarr körülményekre való tekintettel azonban – és leginkább arra hivatkozva, hogy a holttestek hivatalosan Argentínában voltak – a chilei mentők a helyszínen hagyták a holttesteket.

A közvélemény számára evidens volt, hogy a tragédia magasságában a túlélők nem találhattak maguknak elegendő élelemforrást. Montevideóban közvetlenül a mentőakció után olyan pletykák kezdtek keringeni, hogy a túlélők megöltek néhányat a többiek közül élelemért. Az óriási sajtónyilvánosságot kapó rögbicsapat tagjai a mentés után először még úgy nyilatkoztak, hogy sajtot és más, magukkal vitt élelmiszert ettek, majd helyi növényeket és gyógynövényeket. Úgy tervezték, hogy a túlélésük részleteit, beleértve a kannibalizmusukat is, négyszemközt, a családjukkal fogják megbeszélni.

Innen vezetett le a szabadság útja (kép forrása: wikipédia / Gerard Prins / CC BY-SA 3.0)

Miután egyes chilei lapok december 26-án képeket tettek közzé egy félig megevett lábról, a túlélők úgy döntöttek, hogy elmondják az igazságot. Két nappal később közös sajtótájékoztatón vettek részt, ahol a nevükben Alfredo Delgado tárta fel a teljes igazságot. Egy katolikus pap a túlélési helyzetük in extremis jellegére hivatkozva biztosította őket, hogy nem fognak elkárhozni a kannibalizmus bűne miatt.

A hatóságok és az áldozatok családjai úgy döntöttek, hogy a maradványokat a baleset helyszínének közelében, közös sírba temetik el. 13 holttest érintetlen maradt, míg további 15 holttestből nagyjából csak a csontváz maradt meg. 1973. január 18-án tizenkét férfit és egy chilei papot szállítottak a baleset helyszínére. A szertartáson a családtagok nem vehettek részt. A repülőgép törzsétől mintegy 400-800 méteres távolságra egy olyan helyen ástak sírt, amelyet lavinavédettnek véltek. A sír közelében egyszerű kőoltárt építettek, és egy narancssárga vaskeresztet emeltek rá.

2006 márciusában a katasztrófát szenvedő repülőgépen tartózkodók családtagjai egy fekete obeliszk emlékművet építtettek a baleset helyszínén, amely az élőknek és a halottaknak állít emléket. A tragédiáról számos popkulturális alkotás emlékezett meg, közülük az egyik leghíresebb a Magyarországon is többször vetített, 1993-as Életben maradtak (Alive), John Malkovich narrációjával és többek között Ethan Hawke főszereplésével.

1. Halálos landolás egy gleccseren
2. Megpróbálni a lehetetlent

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
• Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
• Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
• Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
• Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
• A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
• A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
• India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
• Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek