Jádéból és kenyérből is készültek szexuális segédeszközök a történelem során

A szexuális játékszerek piaca napjainkban valóságos virágkorát éli. A legkülönfélébb segédeszközök széles palettája – az egyszerű vibrátoroktól a szado-mazo kiegészítőkig – és az internetes vásárlófelületek diszkrét kézbesítési megoldásai mellett talán nem is csoda, hogy egyre többen veszik a bátorságot, hogy kipróbáljanak valami újat. A piac összértékét 2018-ban 26,5 milliárd dollárra becsülték csupán az Egyesült Államokban, ami nem meglepő, tekintve, hogy az itteni megkérdezettek 53 százaléka igenlő választ adott arra a kérdésre, szokott-e használni ilyen eszközöket. Milyen lehetőségei voltak a kísérletezni vágyóknak hajdanán?

Világméretű jelenség

Nem sokkal van elmaradva az ázsiai, illetve csendes-óceáni piac sem, érthető okokból – Kínában található a legtöbb, szexjátékokat előállító gyár is.

Itt készül a világpiacra szánt termékek tetemes része, a leghétköznapibb dildóktól a mesterséges intelligenciával is kiegészített, az élethűségre törekvő bábukig, amelyeket aztán a világ minden sarkában forgalmaznak.

A mai helyzet azonban nem előzmények nélküli – a történelem során az emberiség mindig megtalálta a módját, hogyan tegye izgalmasabbá szexuális életét – gyakran a mai ízlés számára egészen bizarrnak ható formákban.

A legősibb „műfaj”: a dildó

Ázsia hosszú múltra tekint vissza a szexuális segédeszközök terén, mint a régi tabukat az utóbbi évtizedek során levetkőző nyugat. Már a Han-dinasztia idején (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) készíttettek maguknak a kínai arisztokrácia tagjai jádéból análkúpot, illetve bronzból felcsatolható műpéniszt.

Habár a kúpokat egyes kutatók szerint leginkább a holttestek bebalzsamozásához használták – nem csupán a kellemetlen szagok, de a mitikus természeti erő, a csí kiáramlását is megakadályozandó –, a felcsatolható falloszok szerepe egyértelmű. Az előkerült példányok többsége igen könnyű, és a források szerint méretre szabottan készült.

Ezek azonban korántsem az emberi történelem első dildói. Az eddig felfedezett legrégebbi ilyen segédeszköz 28 000 évvel ezelőtt készült, és mintegy 20 centiméter hosszú. Ez alapján a műpéniszt hosszabb ideje ismeri az emberiség, mint a földművelést, a vallást vagy a házasság intézményét együttvéve.

A letűnt korok emberei a rendelkezésre álló anyagokra voltak utalva személyes játékszereik készítéséhez.

A korai egyszerű kő-, illetve csonteszközök után következtek a nehezebben megmunkálható márvány-, illetve fémtárgyak, de az ókori Görögországban bizonyítottan előfordult kenyérből készült, szexuális felhasználásra szánt fallikus tárgy is. A ma is bevett gumi, illetve műanyag már a legújabb kor vívmányai.

A felnőtt játékszerek sokfélesége

Ahogy az emberiség a mindennapi túlélés helyett egyre több idejét és energiáját fektethette egyéb tevékenységek űzésére, úgy az egyéb használati tárgyakkal együtt a szexuális játékszerek is egyre kifinomultabbá, illetve bonyolultabbá váltak.

A dél-amerikai mapucse népek állati szőrből készítettek alkalmatosságokat a csikló izgatására, míg a Borneó szigetén élő daják nép férfi tagjai hagyományosan bambuszból, illetve elefántcsontból készült testékszereket helyeztek legnemesebb szervükbe partnereik élvezetének növelésére.

Évezredekkel később szintén Ázsiában jelentek meg a ma „gésagolyók” néven ismert eszközök, amelyek a nők számára az örömszerzés mellett a hüvelyi izomzat erősítését is szolgálják.

A 17. században az igen hosszúra nyúló utakra az európai tengerészek elkezdtek a szexbábuk korai változataival kísérletezni, ezeket több nyelven is „úti hölgyeknek” (franciául dames de voyage, spanyolul damas de viaje) nevezték.

Legtöbbször régi ruhákból vagy egyéb szövetből készültek, a férfiak számára megfelelően elhelyezett nyílásokkal, de előfordultak nyersebb, szalmából készült és női ruhába öltöztetett példányok is.

A modern kor áttörése: a vibrátor

Habár a 19. század a köztudatban a szexualitással kapcsolatban a szemérmeskedő, prűd hozzáállás koraként él a köztudatban, a tabuk sokasága valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az ipari forradalom vívmányait a szexuális segédeszközökben is igyekeztek alkalmazni, nevezetesen a könnyen előállítható, mozgó alkatrészekkel rendelkező gépek formájában.

Ezek legkorábbi példányai még egyszerű, mechanikus eszközök voltak, amelyek működtetése kézi erővel történt, azonban nem kellett sokáig várni az egyre hatékonyabb és kisebb gőzgépek a hálószobában való megjelenésére.

Az első ilyen szerkezet a Manipulator névre hallgatott, és az amerikai orvos George Taylor nevéhez fűződik feltalálása.

A kor szellemének megfelelően a női „hisztéria” gyógyítására, illetve kezelésére piacra dobott termék a mellékelt útmutató szerint elsősorban a nyak- és hátfájás csillapítására szolgált, azonban félreismerhetetlen alakjának köszönhetően valódi rendeltetése valószínűleg nem szorult különösebb magyarázatra a felhasználók körében.

Az efféle „hamis” hirdetések egészen a 20. század végéig tartották magukat, amikor is az eredetileg hátmasszírozóként forgalmazott, mára híres-hírhedt Hitachi Magic Wand („Varázspálca”) körül valóságos kultusz alakult ki az 1960-as–1970-es évek szexuális forradalma során.

A tabuk ledöntése a 21. században

A 20. század utolsó évtizedeiben a szexuális forradalom irányába nyitott szakértők (és a különféle önjelölt guruk is) már nevükön nevezve kezdték piacra dobni szexjátékaikat.

Ekkoriban nyíltak az első kimondottan feminista elveket képviselő butikok is, amelyek a szemérmesebb női vendégek kiszolgálását tűzték ki célul – itt nem került sanda tekintetek kereszttüzébe az a vásárló, aki a legújabb Hitachi típust kereste.

Az 1990-es és 2000-es évek televíziós sorozatai, mint például a Szex és New York tovább rombolták a titkolózást és szégyenérzetet, amelyek a maguknak örömet okozni kívánó nőket szorították gúzsba.

Napjainkban, az új évezred harmadik évtizedébe lépve a szexuális játékszerekről szóló párbeszéd és hirdetések minden korábbinál nyíltabban fogalmaznak.

Ez jelentős mértékben köszönhető az internet és a közösségi média terjedésének, valamint az általában véve a szexszel kapcsolatos nyitottabb társadalmi hozzáállásnak – ma már lényegesen kevésbé tabu a házasság előtti szexről, a különböző szexuális orientációkról és a személyes ízlésekről beszélni.

Az emberiség örök kedvenc eszközein túl ma már rendelkezésre áll számtalan újdonság, a távirányítású vibrátoroktól a virtuális valóságra épülő rendszerekig.

A történelemre visszatekintve látható igazán, hogy az emberi természet része az új élményekkel való kísérletezés, és valószínűleg a jövő még ezen túl is tartogat meglepetéseket.