100 éve választották kormányzóvá Horthy Miklóst
2020. március 1. 08:24 MTI
Száz éve, 1920. március 1-jén a vesztes első világháború és a Tanácsköztársaság bukása után összeült Nemzetgyűlés az államfői hatalom kérdésének végleges rendezéséig kormányzóvá választotta Horthy Miklóst, a Nemzeti Hadsereg főparancsnokát, létrejött a "király nélküli királyság".
Korábban
1918 őszén az első világháborús katonai vereség következtében széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia. Magyarországon 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom, a kormányt Károlyi Mihály gróf alakította meg. November 16-án a törvényhozó hatalmat helyettesítő Nagy Nemzeti Tanács kikiáltotta a Magyar Népköztársaságot, de az 1919 januárjában megkezdődött párizsi békekonferencia nem tárgyalt az új állammal. 1919. január 11-én a Nemzeti Tanács Károlyit köztársasági elnöki minőségben ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel, a kormány élére Berinkey Dénes került.
Az antant katonai misszióvezetője, Ferdinand Vix alezredes 1919. március 20-án elfogadhatatlan követeléseket tartalmazó ultimátumot nyújtott át, emiatt még aznap lemondott a Berinkey-kormány, a hatalmat a kommunista és szociáldemokrata párt egyesülésével létrejött Magyarországi Szocialista Párt vette át. A szovjet mintájú Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa élén a szociáldemokrata Garbai Sándor állt, de tényleges vezetője a kommunista külügyi népbiztos, Kun Béla volt.
A kommün augusztus 1-jei bukását követő káoszban Friedrich István gyáros lemondatta a hat napig kormányzó Peidl Gyula „szakszervezeti kormányát”, de a párizsi békekonferencia az ő kabinetjét sem ismerte el, augusztus elején Budapestet román csapatok szállták meg. A még májusban megalakult szegedi ellenforradalmi kormány augusztus 19-én lemondott Friedrich javára, de addigra „nemzeti hadseregének” fővezére, Horthy Miklós altengernagy már függetlenítette magát.
(Az 1868-ban nemesi családban született Horthy a tengerészeti akadémiát végezte el, 1909-től I. Ferenc József szárnysegédje volt. Az első világháborúban, 1917-ben ő volt a parancsnok az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen győztes tengeri ütközetében, az otrantói tengeri zár áttörésében, a háború végén tengernagyként és a flotta főparancsnokaként helyezték nyugállományba.)
A Siófokon berendezkedett Horthy katonai parancsnokságokat szervezett, különítményesei brutális megtorlóakciókat hajtottak végre a forradalom résztvevői ellen (ez vonult be a történelembe fehérterror néven). Az anarchikus állapotok megszüntetése, tárgyalóképes magyar kormány létrehozása érdekében 1919 őszén egy brit diplomata érkezett Magyarországra. George Russell Clerk felszólítására a románok november közepén megkezdték a visszavonulást, helyüket a „nemzeti hadsereg” foglalta el.
Horthy 1919. november 16-án vonult be csapataival Budapestre, Huszár Károly „koncentrációs” kormánya 1919 novemberében alakult meg. A közjogi vákuum megszüntetése érdekében kiírt, 1920 januárjában megtartott nemzetgyűlési választásokon a Friedrich vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazda- és Földműves Párt aratott elsöprő győzelmet.
Az 1920. február 16-án fényes külsőségek között összeült nemzetgyűlés első és legfontosabb feladat az államforma megállapítása és az államfői hatalom gyakorlásának rendezése volt. Abban gyorsan megegyeztek, hogy a forradalmak alatt diszkreditálódott köztársaság helyett vissza kell térni a királysághoz, de a király személyéről a Habsburg-párti legitimisták és a szabad királyválasztás hívei között ádáz viták dúltak.
Végül az az álláspont kerekedett felül, hogy kormányzóra bízzák az államfői teendőket, ezt javasolták a brit és francia diplomaták is. (Ilyen méltóságot töltött be 1446-1452 között, V. László kiskorúsága idején Hunyadi János, a szabadságharc alatt, a Habsburgok 1849-es trónfosztása után pedig Kossuth Lajos.) A tisztségre egyetlen reális jelöltnek mindenki Horthyt tekintette, aki távol tartotta magát a pártpolitikától, élvezte az antant bizalmát, rendelkezett a hadsereg fölött és hazai presztízse is egyre erősödött.
A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor az előző nap hatályba lépett 1920:I. törvénycikk alapján, a 141 leadott szavazatból 131 érkezett Horthyra, hét az időközben visszalépett Apponyira, három voks érvénytelen volt. Az eredmény kihirdetése után küldöttség indult a megválasztott kormányzóért, aki a Gellért szálló épületéből érkezett az Országházba, hogy letegye esküjét. Az ülés alatt a parlament épületét kordonnal zárták el, korlátozták a képviselők szabad mozgását, az üléstermet fegyveresek biztosították.
Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. törvénycikk a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság minden rendelkezését és határozatát eltörölte. Az államfői teendők ideiglenes ellátásával a kormányzót bízta meg, akinek jogköre a királyénál több tekintetben korlátozottabb lett. A törvények szentesítése nélkül léptek életbe, azokat megfontolásra egyszer küldhette vissza, de ha a nemzetgyűlés a jogszabályt fenntartotta, ki kellett hirdetnie.
A végrehajtó hatalmat kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolhatta, a hadüzenet, békekötés vagy a hadsereg országhatáron kívüli alkalmazásának kérdésében csak a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulásával dönthetett, a nemzetgyűlést nem oszlathatta fel és nem is napolhatta el (ezt a jogot kötöttségekkel 1920 augusztusában megkapta). Ő képviselte Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban, követeket küldhetett és fogadhatott, de nemességet nem adományozhatott, főkegyúri jogot nem gyakorolhatott és általános kegyelmet sem adhatott.
A Nemzetgyűlés összeültével és Horthy kormányzóvá választásával az alkotmányosság helyreállt, megkezdődött a „király nélküli királyság” korszaka.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
- A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
- Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
- Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
- Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
- Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
- Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.