George Washington fogainak fájdalmas története

Műfogsor, de miből?

1799-es halála óta kiirthatatlanul terjed Washingtonról a mítosz, hogy fából készült protézist használt, de az igazság ennél jóval bonyolultabb. Ron Chernow, egy Washington életét bemutató könyv szerzője szerint a fafogakról szóló pletyka valószínűleg annak köszönhető, hogy a műfogsor elefántcsontjának hajszálrepedései fokozatosan elszíneződtek, és így a fa erezetéhez váltak hasonlóvá. Az elszíneződést siettette, hogy Washington nagyon szerette a portói bort, és ahogy fogásza egy alkalommal megrótta emiatt: „a műfogsor, amelyet Philadelphiából küldött […] egészen fekete volt. A portói, savas lévén, tönkreteszi a csiszolt felületet.”

Szóval miből is készültek Washington műfogsorai? A Mount Vernon-i múzeum katalógusa szerint különféle fémötvözetekből, rozmár- és vízilóagyarból, tehén- és lófogakból, illetve legalább két készlet esetében emberi fogakból. Mára azonban nem megállapítható, hogy ezek a fogak honnan származtak. A korabeli fogászok rendszeresen gyűjtöttek fogakat pácienseik számára, hogy a műfogsorokba megfelelő méretűek és színűek kerülhessenek. Ezt a keresletet pedig a szegények – fehérek és feketék, szabadok és rabszolgák – elégítették ki azzal, hogy eladták saját fogaikat.

Washington portréján is jól látszik, hogy műfogsora kényelmetlenül feszítette száját

Bizonyos feljegyzések azonban azt sejtetik, hogy Washington maga is vásárolt fogakat a Mount Vernon-i ültetvényén dolgozó rabszolgáktól. 1784-ben unokatestvére, Lund feljegyezte kilenc fog vásárlását meg nem nevezett „négerektől” egy Jean Pierre Le Mayeur nevű fogorvos részére, összesen 122 shilling értékben. Mayeur valószínűleg későbbi felhasználásra vásárolta a fogakat, de az is lehetséges, hogy Washington valamelyik műfogsorához kellettek; ugyanígy viszont az is, hogy a Washington rabszolgáitól szerzett fogak semmilyen hivatalos feljegyzésben nem szerepelnek.

Hasonlóképp kideríthetetlen, hogy a rabszolgák saját elhatározásból váltak meg fogaiktól, vagy Washingtonék valamiképp rájuk erőltették ezt a döntést: mivel a fenyítés, a fizikai erőszak állandó fenyegetésként volt jelen, a rabszolgák nem gondolhattak volna egy ilyen kérés visszautasítására.

Ma Washington fogazatát főleg az első elnök önbizalmára gyakorolt hatásával kapcsolatban tárgyalják. Michael Beschloss történész szerint Washingtont mélységesen feszélyezte műfogsora, és az elnök „a gyengeség nyomasztó jelének” tekintette azt. De modern nézőpontból szemlélve a protézis története többet is elárul, és szorosan összefonódik Washington rabszolgatartói örökségével.

Az máig tisztázatlan, hogy Washington valóban használta-e rabszolgáinak fogait a protéziseiben, de annyi bizonyos, hogy korának más gazdag embereihez hasonlóan emberi fogakból állíttatta össze műfogsorait, és hogy vásárolt fogakat az ültetvényén dolgoztatott fekete rabszolgáktól. Mi több, a történészeknek nem áll rendelkezésükre Washington valamennyi protézise; azt sem lehet pontosan tudni, hányat készíttetett élete során, és hogy ezek végül hol kötöttek ki. Így aztán az sem tudható, hogy ezek közül mennyi készült emberi fogakból.

Washington műfogsorai túlmutatnak az elnök fogászati problémáin, a borhoz való vonzódásán, vagy az önképével folytatott küzdelmein: mélyebb bepillantást engednek a fogakkal való kereskedelem gyakorlatába, és a kor viszonyai közé is, amelyekkel az amerikai rabszolgáknak szembe kellett nézniük.

1. Fájó elnöki fogak
2. Műfogsor, de miből?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"