Felrázták Amerika lelkiismeretét Catherine Genovese meggyilkolásának tétlen szemlélői

2023. március 27. 19:05 Múlt-kor

„A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit” – mondta egy alkalommal a francia forradalom fő kritikusa, Edmund Burke. A brit konzervativizmus egyik legnagyobb alakjának gondolata 150 évvel később sajnálatos értelmet nyert, amikor a korabeli tudósítások szerint 38 szemtanú mulasztotta el időben tárcsázni a rendőrség telefonszámát egy queensi bár 28 éves menedzsere, Catherine „Kitty” Genovese megerőszakolásakor és meggyilkolásakor. A gyilkosság egyike volt a New Yorkban 1964-ben elkövetett 636 emberölésnek.

A gyilkosság helyszíne 2019-ben (Wikipedia / Union Turnpike / CC BY 2.0)

Korábban

A New York Times 1964. március 27-i számának a két héttel korábbi gyilkosságról szóló vezércikke a következőképpen kezdődött: „A queensi Kew Gardensben harmincnyolc tiszteletre méltó, törvénytisztelő állampolgár több mint fél órán át szemlélte, amint egy fiatal nőt gyilkosa három különálló támadás során megkéselt.

A támadót kétszer megzavarta és elriasztotta a környéken lakók hangja és a hálószobákban hirtelen felgyulladó lámpák fénye. Mind a kétszer visszatért, áldozatát felkutatta, és ismételten megkéselte. (…) A nő már nem élt, mikor az egyik szemtanú kihívta a rendőröket.”

A tettes, a kétgyermekes, intelligens, csendes férfiként ismert, ám valójában három nőt meggyilkoló és nyolcat megerőszakoló sorozatgyilkos, Winston Moseley a tragikus éjszakán véletlenszerűen választotta ki áldozatát. A férfit még 1964 júliusában elfogták, és villamosszék általi halálra ítélték, de nem végezték ki, mivel New York állam 1965-ben eltörölte a halálbüntetést.

Moseley 1968-ban megszökött a börtönből, újfent megerőszakolt egy nőt, és túszokat is ejtett, mielőtt újra elfogták volna. 2016 márciusában, 81 évesen halt meg egy New York-i börtönben.

Catherine „Kitty” Genovese

A Genovese-gyilkosságot nemrég felülvizsgálták, és kiderült, hogy a korabeli beszámolók számos ponton túlzók voltak. Nem lehet például pontosan tudni, hányan lehettek legalább néhány pillanatra szemtanúi az esetnek, a gyilkos valójában nem háromszor, csupán kétszer támadott, és a rendőrséget ketten is értesítették.

A jelenetnek ráadásul főként idős, álmukból felriasztott emberek lehettek a szemtanúi, és sokan azt hitték, egy kissé elfajult veszekedést hallanak.

Bárhogyan is történt pontosan, a gyilkosság a metropoliszok személytelenségének, az elidegenedett nagyvárosi lakosok közönyének szimbóluma lett, amely felrázta Amerika lelkiismeretét. Az esetről több könyv, film, tanulmány, valamint még egy musical is született, és egy sor szociálpszichológiai kísérlet elvégzésére ösztönözte a kutatókat.

John Darley és Bibb Latané a Genovese-gyilkosság hatására kezdték vizsgálni a kívülállók viselkedését, és arra jutottak, hogy minél többen követnek figyelemmel egy bűntényt, annál kisebb az esélye annak, hogy segítenek az áldozatnak, mivel az egyénnek nagy tömegben kisebb a felelősségérzete, és feltételezi, hogy mások fognak majd cselekedni. A jelenség a szociálpszichológiában bystander effect (járókelő-/tétlen szemlélődő effektus) néven vált ismertté.