Élő adásban közvetítették a Challenger katasztrófáját

A Challenger a Columbia után a második amerikai űrrepülőgép volt. 1983-ban állt szolgálatba, és végzetes útjáig kilencszer járt a világűrben. Utolsó küldetésének célja két műhold pályára állítása, a Halley-üstökös megfigyelése, valamint több tudományos kísérlet elvégzése volt. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA a tudomány népszerűsítése érdekében - a Tanár az űrben program keretében - egy "civilt" is a fedélzetre küldött. Christa McAuliffe New Hampshire-i tanárnőt tízezer jelentkező közül választották ki, hogy a kozmoszból közvetített tévéadásban mutassa be az iskolásoknak az űrrepülőgépet és az azon folyó munkát. Az előjelek nem voltak kedvezőek: a január 22-re tervezett startot többször el kellett halasztani, még a végső időpontként kijelölt január 28-án reggel is, mert az éjszakai fagy miatt jég borította az indítóállványt. A jegesedést nem sikerült teljesen megszüntetni, a rajtot mégis elrendelték, és a Challenger helyi idő szerint délelőtt 11 óra 38 perckor a magasba emelkedett.

A Challenger a fellövés után 73,213 másodperccel, mintegy 15 kilométer magasan, 2349 kilométeres óránkénti sebességgel száguldva az Atlanti-óceán fölött három részre szakadt. Az űrsikló nem a szó hagyományos értelmében robbant fel: a földi szemlélő csak azt hallhatta, hogy a motorok bömbölése elhallgat, és a szétrepedő üzemanyagtartályból kiáramló folyékony oxigén és hidrogén hatalmas tűzlabdát alkot. (A dokumentumfilmekben később keverték a képek alá a robbanás hangját.) A roncsdaraboknak csak mintegy felét sikerült kiemelni a víz alól; érdekesség, hogy a fedélzeten szállított amerikai zászló érintetlenül került elő. A startot a CNN amerikai hírtelevízió teljes egészében közvetítette, a nagy televízióállomások csak a felvétel ismétlését adták le nem sokkal az esemény után, újra meg újra. Az amerikaiak 85 százaléka egy órával a tragédia után már értesült a történtekről.

A személyzet valamennyi tagja életét vesztette, a vizsgálat azt valószínűsítette, hogy az űrhajósokat szállító kabin egyben maradt, a nyomáscsökkenés miatt már eszméletlen személyzet számára a vízbe csapódás vált végzetessé. Francis Scobbee 46 éves parancsnok, Michael Smith 40 éves pilóta, Judy Resnik 36 éves, Ronald McNair 35 éves, Ellison Onizuka 39 éves, Gregory Jarvis 41 éves űrhajós és Christa McAuliffe 36 éves tanárnő után tizennégy félárva gyermek maradt. A tragédia sokkolta Amerikát és az egész világot. Ronald Reagan elnök, aki aznap este mondta volna el szokásos éves beszédét az Unió helyzetéről, ezt elhalasztotta, tévébeszédét az asztronauták emlékének szentelte. Az elnök a január 31-i gyászszertartáson is részt vett. Az űrhajósok emlékét a 3350 és 3356 közötti sorszámmal bejegyzett kisbolygók őrzik.

A katasztrófa okait vizsgáló bizottság jelentése szerint a jobb oldali, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó és középső része közti szigetelőgyűrű a hidegben veszített rugalmasságából, és az indítás után néhány másodperccel átégett. A folyamatosan növekvő lángcsóva 64 másodperc múlva átégette a külső üzemanyagtartályt, amely újabb nyolc másodperc múlva szétesett. A hidrogéntartály nekicsapódott a folyékony oxigént tartalmazó üzemanyagtartálynak, és a kiáramló üzemanyag robbanásszerűen elégett. Az űrsikló a kicsapó lángok és a fellépő aerodinamikai erők hatására több darabra esett. Az is kiderült, hogy a tömítőgyűrűk hideg időben bekövetkező hibája a gyártó cég előtt ismert volt, jelezték is a NASA-nak, de az űrhivatal vezetése - a program szoros határidői vagy PR-szempontok miatt - nem halasztotta el a startot. Azt nem sikerült bizonyítani, hogy a fellövést politikai okok miatt erőltették volna, de a Challenger két olyan műholdat szállított, amelyek késedelmes pályára állítása anyagi veszteségeket okozott volna.

A NASA a baleset után leállította a programot, a hordozórakétákat és az űrsiklókat áttervezték, az űrsiklók biztonsági berendezéseit tökéletesítették, illetve újakat is beépítettek. A program csak 1988 szeptemberében folytatódott. A Challenger katasztrófáját szinte napra pontosan megelőzte tizenkilenc évvel korábban az Apollo-1 tragédiája: 1967. január 27-én a földi felkészülés közben három űrhajós bennégett a fülkében. Újabb tizenhét év után, 2003. február 1-jén a Columbia űrsikló és hétfőnyi legénysége semmisült meg a Földre való visszatérés közben, valószínűleg amiatt, hogy a jármű hőszigetelésének egy darabja a kilövéskor levált.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában