Egy heves vita után fogadta meg Ferruccio Lamborghini, hogy Enzo Ferrariénál jobb autókat fog gyártani

„Maga egy traktorvezető, egy farmer. Nem kellene azon panaszkodnia, hogy az én autóimat vezeti, mert azok a legjobbak a világon.” Valentino Balboni, a Lamborghini gyár tesztpilótájának visszaemlékezései szerint a feldühödött sportautógyáros, Enzo Ferrari ezzel a vitriolos válasszal oktatta ki a Ferrari tengelykapcsolók használhatóságát megkérdőjelező Ferruccio Lamborghinit, aki Enzo Ferrari rövid hegyibeszédét követően eldöntötte, hogy sportautó gyártásra adja a fejét, és olyan gépcsodákat készít majd, amelyek lepipálják a Ferrarikat. A sors útjai valóban kifürkészhetetlenek: ha nincsenek a leégetett kuplungok, az 1916. április 28-án született Lamborghini talán megmaradt volna a traktorgyártásnál.

Szőlő helyett traktor

Ferruccio Lamborghini a Ferrara tartományban található Centóban, szőlőművelő családba született. Az ifjú Ferruccio azonban nem sokat törődött a szőlővel, mert jobban érdekelték a gépek, mint a gazdálkodás, így gépészmérnöknek tanult.

A második világháború alatt az olasz légierő szolgálatában Rodosz szigetén szolgált, és az ottani légitámaszpont járműveinek karbantartását és javítását igazgatta. A háború végén brit hadifogságba került és egy évig élvezhette az angolok vendégszeretetét.

Hazatérve szabadjára engedte gépészmérnöki talentumát: a frissen szabadult mérnök különféle katonai járművekből egy traktort szerkesztett. A Carioca traktor sikerén felbuzdulva traktorgyárat alapított 1948-ban. A Lamborghini Trattori az ötvenes évek végére Olaszország egyik legsikeresebb vállalkozásává nőtte ki magát.

Leégett kuplungok és kardcsörte Enzo Ferrarival

Bár a traktorgyár mind a mai napig gyártja a termelők részére a traktorokat, Ferruccio Lamborghinit nem az agráripari termékei tették híressé. A meggazdagodott gyáriparos imádta az autókat, és természetesen Ferrarival is rendelkezett, amellyel gyakran fuvarozta üzleti partnereit. Lamborghini azonban nem a legfinomabb módon kezelte a kuplungpedált, így Ferrarijának tengelykapcsolójával rendszeresen gondjai támadtak. „Állandóan leégette a kuplungot” – emlékezett vissza Balboni főnöke pedálkezelési stílusára.

Lamborghinit felbosszantotta a gyakori szakszerviz-látogatás és egy alkalommal kiadta az utasítást a szerelőinek, hogy hazai terepen, a traktorgyárban próbálkozzanak meg a tengelykapcsoló cseréjével.

Miután szétszedték a motort és a váltót, Lamborghini és a szerelők ledöbbentek az eléjük táruló látványtól. Enzo Ferrari csodaautójába ugyanis egy teljesen „közönséges” tengelykapcsoló volt beépítve, amelyet más sportautókban és gépkocsikban, sőt Lamborghini egyik traktortípusában is használtak.

A gyártulajdonos mérnök majdnem gutaütést kapott, hiszen egy 10 lírás tengelykapcsoló cseréjéért vagyonokat kellett fizetnie a Ferrarinak. Egy alkalommal, amikor Enzo Ferrarival találkozott, nem tudta visszatartani véleményét és megjegyezte, hogy Ferrari ugyan remek autókat gyárt, de azokba traktor alkatrészeket tesz.

Az alkalmazottai által csak „Commendatore-nek” (Parancsnoknak) nevezett Ferrari persze felvette a kesztyűt és kioktatta a traktormágnást, hogy maradjon a kaptafánál és a sportautók készítését bízza rá. A felpaprikázott Lamborghini ekkor odavetette a Parancsnoknak, hogy ő majd megmutatja, hogyan kell igazi sportautókat készíteni.

A támadó bika végül visszatért a szőlőhöz

Ferruccio Lamborghini 1962-ben alapította meg az Automobili Lamborghinit. Az első típus, az orrmotoros 350 GT 1963-ban debütált és lóerőben méltó ellenfele volt a Ferrarinak. A bikaviadalok szerelmeseként Lamborghini sportautójának márkajeléül az ágaskodó bikát, pontosabban a bikaviadalok igazi legendáját, a matador minden döfését túlélő Murciélagót választotta. Nem véletlenül, hiszen a híres bikát egy 1879-es bikaviadalon 24 (más források szerint 90) kardszúrással sem tudtak leteríteni.

A szarvait támadásra szegező bika Ferrari ágaskodó lova mellett egyenrangú ellenfélnek bizonyult a luxus sportautók piacán, és nem kizárólag a bivalyerős, többnyire 12 hengeres motorok, hanem a lenyűgöző formavilág miatt.

Marcello Gandini, aki korábban éjszakai lokálok enteriőrjét készítette, remek vonalvezetésű, lapos sportkocsikat tervezett, így például a gyár első meghatározó típusát, a középmotoros, 12 hengeres Miurát, majd az azt követő Countach-ot, amelynek ajtói teljesen szokatlan módon, már felfelé nyíltak. Gandininek köszönhető a gyár egy másik legendás típusának, a Lamborghini Diablonak a formatervezése is.

Az Emilia-Romagna tartományban fekvő Sant’Agata Bolognese székhelyű Lamborghini cég sportautói csodálatosak voltak, de értékesítésük az 1970-es évek elején nehézségekbe ütközött. Az 1970-es évek energiaválsága nem kedvezett sem a sportautók, sem a traktorok piacának.

1974-ben Ferruccio Lamborghini úgy döntött, hátat fordít az autók és traktorok világának és működési körét leszűkíti a hidraulikus alkatrészek, illetve a légkondicionáló berendezések gyártásra. Ezzel párhuzamosan a volt traktor- és sportkocsigyártó visszatért gyökereihez: Umbriában, a Trasimeno-tó mellett vásárolt egy 700 hektáros birtokot és borkészítésbe fogott. Lamborghini 1993 februárjában távozott az élők sorából, az általa alapított pincészetet azóta lánya, Patrícia irányítja.

Bár az új tulajdonosok néhány évente váltogatták egymást, sőt 1977 és 1984 között a gyár ellen csődeljárás is folyt, Ferruccio „gyermeke” végül túlélte a nehéz időket. A Lamborghini 1987-től a Chrysler, majd 1998-tól a Volkswagen-csoporton belül az Audi leányvállalataként tovább üzemelt. Népszerűsége a földteke felső tízezréhez tartozó fogyasztók körében a mai napig töretlen; a 2016-ban Ferruccio Lamborghini születésének száz éves centenáriumára megalkotott, több mint 700 lóerős Lamborghini Centenariot, amelyből 40 darab gördült le a gyártószalagról, gyorsan elkapkodták a vevők.