Brit titkosügynök lőhette le Raszputyint

2004. szeptember 29.-Múlt-kor

A BBC dokumentumfilmje nem kevesebbet állít, mint hogy a nagy hatalmú Raszputyint egy brit ügynök gyilkolta meg.

Angol politikai érdek a háttérben

Raszputyin
Raszputyin 1916-ban halt meg, de mint az újabb kutatás kiderítette, nem orosz arisztokraták végeztek vele, hanem egy Oswald Rayner nevű ügynök, aki a brit titkosszolgálatnak dolgozott a szentpétervári udvarban.


A rejtélyes figura nem kevésbé rejtélyes halálát Richard Cullen, a Scotland Yard nyugalmazott nyomozója és Andrew Cook, a hírszerzés történetével foglalkozó történész kezdte újra kutatni. Cullent és Cookot a korabeli hivatalos jelentések és az újonnan lefolytatott orvosszakértői vizsgálat közötti ellentmondás kezdte izgatni.


"Rengeteg jel mutat arra, hogy Rayner volt a gyilkos. Bizonyítékunk is van rá, hogy a gyilkosságról korábban felállított elméletek csak kitalációk" - állítja Cullen, kinek filmjét október 1-jén tűzi műsorra a BBC.


Raszputyin elhiette a cárnéval, hogy mágikus ereje van, és képes meggyógyítani a cár vérzékenységben szenvedő fiát. A cárné élő szentként tisztelte a férfit, aki az udvarban viszont rendkívül népszerűtlen volt. Feltételezett gyilkosai elkerülték ugyan a felelősségre vonást, ám emlékirataikban pontos leírását adták a bűntettnek.


A két angol állítása szerint a brit titkosszolgálat azért akarta eltenni Raszputyint láb alól, mert befolyása révén képes lett volna rávenni a cárt, hogy kössön békét Németországgal. Ha ez 1916-ban bekövetkezett volna, Cullen szerint a németek 350 000 katonát tudtak volna átcsoportosítani a nyugati frontra.


A dokumentumfilm szerint Rayner 1916-ban, Raszputyin halálakor épp Szentpéterváron tartózkodott. Raynernek ráadásul közeli barátja volt még az egyetemről Félix Juszupov herceg, akinek palotájában a gyilkosság történt. Juszupovnak valószínűleg fontos szerepe volt a gyilkosság előkészítésében. 

A rejtélyes harmadik fegyveres

Juszupov - visszaemlékezései tanúsága szerint - palotájába csalta Raszputyint, és ciános süteménnyel kínálta. Mivel ezeknek semmi hatásuk sem volt, átment a dolgozószobába, ahol összeesküvő-társai várakoztak, felvett egy pisztolyt, és szíven lőtte a szerzetest.


Felix Juszupov
Egy óra múlva tért csak vissza a tett színhelyére, ahol döbbenten látta, hogy Raszputyin még mindig életben van. A szerzetes talpra ugrott és nekitámadt Juszupovnak, majd az udvarra menekült, ahol egy másik összeesküvő, Vlagyimir Puriszkevics végül agyonlőtte.


Juszupov beszámol róla, hogy másnap Raynerrel ebédelt, aki a herceg szerint "tudott összeesküvésünkről, és azért jött, hogy a hírekről tudakozódjon".


Eddig a hivatalos verzió.


A BBC filmje szerint ugyanis a legfrissebb orvosszakértői vizsgálat teljesen ellentmond ennek a történetnek. A Raszputyin holttestéről készült fotókon ugyanis jól látszik egy haramadik golyó ütötte seb is, méghozzá a koponya közepén. Ez utóbbi, pontos célzást igényló - és nyilván halálos - lövést a kutatók szerint nem adhatta le más, mint profi gyilkos. A lövést ezen kívül közelről adták le, márpedig Puriszkevics messziről és hátulról lőtt az áldozatra.


A három golyónyom mind eltérő méretű, és a bűnügyi orvosszakéártők mára azt is kiderítették, hogy a golyókat három különböző fegyverből lőtték ki. Cullen szerint csakis a palotában várakozó Rayner - akinek legfőbb érdeke volt, hogy holtan lássa Raszputyint - lehetett a harmadik fegyveres.

A Sötét Erők pusztulása

A test felfedezése után a palotáról készült fotókon egy hosszú, egyenes vércsík látható, mely átszeli az udvart, és egy vértócsában végződik a kapunál, ahol egy autó várakozott. Cullen szerint a történet vége az lehetett, hogy Juszupov és Puriszkevics, miután rálőttek Raszputyinra, a testet a kocsihoz cipelték, mert el akarták szállítani. A szerzetes azonban életjeleket mutatott, mire az angol ügynök habozás nélkül fejbe lőtte.


Oswald Rayner
Rayner részvételét mind felettesei, mind orosz tettestársai eltitkolták, utóbbiak ugyanis maguk akarták learatni a dicsőséget. Cullen és Cook verzióját támasztja alá az a belső üzenetváltás is, mely Rayner két szentpétervári felettese, John Scale és Stephen Alley között zajlott. Utóbbiak a gyilkosság időpontjában épp nem tartózkodtak a városban.


"Bár a dolgok nem épp terveinknek megfelelően alakultak, célunkat teljes mértékben elértük. Mindenki kedvezően fogadta a "Sötét Erők" [Raszputyin fedőneve] pusztulását, bár feltettek pár kellemetlen kérdést a résztvevők szélesebb körével kapcsolatban. Rayner igyekszik elvarrni bizonyos szálakat, ám mihelyst vissztér, egész biztosan tájékoztatja Önt" - olvasható az angol ügynökök levelében.


Ha Rayner volt is a gyilkos, soha nem beszélt arról, amit tett. 1961-es halála előtt ugyanis minden papírját elégette, és titkát magával vitte a sírba. Még a háború befejezése előtt távozott Oroszországból, és 1920-tól a Daily Telegraph finnországi tudósítójaként dolgozott.


Élete utolsó éveit az oxfordshire-i Botley faluban töltötte, ahol a helyi templom alapkezelője volt. Egyetlen fia - kit Juszupov emlékére Felixnek keresztelt - 1965-ben, apja halála után négy évvel halt meg.