A tündérkirály palotája ismét teljes pompájában látható

Újra teljes pompájában látható a fantáziavilágban élő II. Lajos bajor uralkodó linderhofi kastélya tetején lévő Atlasz szobor.

Már gyerekkorában elszigetelődött

A neuschwansteini, linderhofi és herrenschiemsee-i barokk-rokokó palotáiról ismert II. Bajor Lajos 1845. augusztus 25-én látta meg a napvilágot a müncheni Nymphenburg-palotában, II. Miksa bajor király és Poroszországi Mária elsőszülött fiaként. Öccsével, a három évvel fiatalabb Ottóval egyszerű, ám hatékony képzést kaptak, melynek középpontjában a francia nyelv ismerete és az uralkodáshoz szükséges alapvető tárgyak elsajátítása állt. Nem került kapcsolatba kortársaival, így már gyerekkorában elszigetelődött az emberektől: egyre inkább az építészet és a művészetek felé fordult.

 

A 750 kilós 3 méter magas csillagokkal és csillagképekkel díszített gömbbel kezében ábrázolt szobor restaurálása négy éven át tartott és 5,3 millió euróba került.

 

Egyre inkább romantikus-konzervatív eszméket vallott

II. Lajos tábornoki egyenruhában, koronázási díszben. Az ifjabb Ferdinand von Piloty festménye, 1865

A 18 évesen, apja 1864. március 10-i halála után trónra lépő uralkodó kezdetben liberális, majd egyre inkább romantikus-konzervatív eszméket vallott. Az ekkor kialakuló Schleswig-Holstein konfliktusban VIII. Augustenburgi Frigyest és rajta keresztül Poroszországot támogatta, ám katonailag nem állt melléjük.

 

A Poroszország és Ausztria közt ekkor dúló héthetes háborúba (1866) Ausztria oldalán lépett be, ám ennek veresége után Poroszországgal kötött szövetséget 1867-ben. Lajos romantikus céljai között a két nagyhatalom kibékítése is szerepelt.

 

Ebben az évben, 1867. január 22-én jegyezte el Bajor Zsófia hercegnőt, aki Sissi húga, és Lajos unokahúga volt. Az esküvői dátumot ezután folyamatosan elhalasztották, míg októberben végül felbontották az eljegyzést. Zsófia később Alencon hercegéhez, Ferdinand Philippe Marie-hoz ment hozzá.

 

1869-ben arra hivatkozva utasította vissza III. Napóleon francia-osztrák-bajor szövetségre vonatkozó ajánlatát, hogy német hazafi. Az 1870-es francia-porosz háborúban így eddigi szövetségese, Poroszország oldalára állt. Ekkor ismerte fel, hogy  a bajor hadügyi reform is elodázhatatlan, így miniszterelnöke, Hohenlohe és Prauckh hadügyminiszter segítségével komolyan modernizálták a bajor hadsereget.

 

1870-ben Bismarck sugallatára levelet írt a német hercegeknek az új birodalmi egység létrehozására, mert Bismarck az ő személyét látta alkalmasnak egy ilyen mozgósításra (illetve Lajos volt az, akit később beáldozhatónak látott). Bár Lajos mindvégig attól félt, hogy elveszti a függetlenségét, Bismarck ekkor olyan előjogokat biztosított számra, hogy ő is csatlakozott az egységhez.

 

Lajos ekkori elképzelései szerint a német uralkodói trónon felváltva ült volna a porosz és a bajor uralkodó, illetve Bajorország jelentős területeket kapott volna - persze ezek a vágyai nem váltak valóra. A németekhez való csatlakozással Lajos szakított eddigi, apjától örökölt liberális irányvonalával, és konzervatív kabinetet nevezett ki.

 

Lajos miután csalódott ezekben a reményeiben csalódott a politikában is, és komolyan megijesztette a lakosság lelkesedése a Német Birodalom létrehozása kapcsán. Emellett nem volt kedve tovább hadakozni minisztereivel sem, akik ellenezték Lajos Vatikánhoz való fokozottabb közeledési törekvéseit. Eltávolodott a politikától, és egyre inkább a hétköznapi élettől is. A bajor udvartól elvonultan, magányosan élő uralkodó éjszaka virrasztott, nappal aludt. 1860-as évek végétől már csak az építészet foglalkoztatta.

Bajorország adóssága kétszer annyi lett, mint évi jövedelme

A király nagy becsülője volt Richard Wagner zeneszerzőnek. Ezt jelzi az is, hogy trónra lépése után Bajorországba hívatta a zeneszerzőt, és az közel egy évig ott tartózkodott (1864. május-1865. december). Távozására is a lakosság és a kormány hathatós ellenérzései miatt került sor.  A király ezután is támogatta a zeneszerzőt, hiszen szenvedélyes rajongója volt, a színháznak, operának, és mindenféle romantikus művészeti ágnak. Ez eredményezte azt, hogy a művészetben kezdte el kiélni kreativitását, és nagyarányú építkezésekbe kezdett a bajor Alpokban. Versailles másolataként építtette a Herrenchiem-see melletti palotát 1878 és 1885 között, a Trianon palota mintájára a Linderhof-kastélyt (az épület- és parkegyüttes 1869-től 1878-ig folyamatosan épült), míg a leginkább grandiózus várkastélyát, Neuschwansteint Wagner operái inspirálták (a Niebelungok és a Parszifál). Hamarosan azonban Bajorország adóssága kétszer annyi volt, mint évi jövedelme.

 

A bajor uralkodó országának adóssága egykoron kétszer annyi volt, mint évi jövedelme

 

A fantázia- és álomvilágban élő király az 1880-as évekre teljesen elzárkózott a külvilágtól, ezért 1886. június 10-én egy orvosokból álló bizottság elmebetegnek nyilvánította. Ezután nagybátyja Luitpold herceg lett a régens. Lajost a Starnbergi-tó melletti Schloss-Bergben található elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1886. június 13-án a tóba ugorva követett el öngyilkosságot. Ekkor pszichiátere is meghalt miközben próbálta kimenteni. (Ez a történet sokak fantáziáját megmozgatta, így sokan ma is azt gondolják, hogy nem öngyilkosság, hanem gyilkosság áldozata lett).  Öccse, Ottó, sikeresen követte pár évvel később bátyját az öngyilkosságban. Lajos halála napján minden évben megemlékezést tartanak az öngyilkosság helyszínén épült kis kápolnában.