Népirtás Ukrajnában

Tömeges kannibalizmus

A kiéheztetés, amely 40 milliós lakosságú területet érintett, elsősorban a mezőgazdasági vidékeket sújtotta: Harkov, Kijev, Vinnicja, Dnyipropetrovszk megyéket. Az 1937-es népszámlás adatait elemezve a történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai kimerültség, az emésztőszervi megbetegedések, a tömegessé vált kannibalizmus (!), a tífusz, a megtorlások, az idegösszeomlással és az egzisztencia elvesztésével összefüggő öngyilkosságok következtében Ukrajna népessége közel hétmillióval csökkent, más becslések szerint az áldozatok száma a tízmilliót is elérhette.

Jurij Sapoval professzor, a történelemtudományok doktora korábban a Deny című ukrán napilap hasábjain többek között rámutatott: noha a szovjet vezetés tudta, hogy Ukrajnában milliók éheznek, 1932-ben és 1933-ban tizennyolc, illetve tízmillió pud (orosz font, 1 pud=16,38 kg) gabonát exportált az iparosítás érdekeire hivatkozva. A szocialista tulajdon eltulajdonításáról szóló, Sztálin által személyesen megfogalmazott törvény alapján 1933 elejére 54 645 embert ítéltek el, közülük kétezret lőttek agyon. A felső utasításokkal szembeszegülő járási párttitkárokat kizárták a pártból és árulás, valamint szabotázs szervezésének vádját emelték ellenük.

A Kijevben, Odesszában, Harkivban dolgozó konzulok jelentéseiből kiderül, hogy a külföldi államok vezetői tudomást szereztek az ukrajnai kiéheztetés körülményeiről és méreteiről, de a nemzetközi politikai és üzleti körök nem reagáltak a történtekre. Figyelemre méltó, hogy az éhínség sem az Ukrajnával szomszédos oroszországi megyéket, sem az akkor Lengyelországhoz tartozó nyugat-ukrajnai megyéket nem érintette.

Az éhezés tehát nem természeti katasztrófa következménye volt, hanem azé, hogy a hatalom kíméletlenül begyűjtötte az egész 1932-es termést, még a vetőmagot is. Ez válasznak volt tekinthető az ukrán parasztságnak az 1930-31-es években tanúsított ellenállására, amikor egész falvak álltak ellen a "nagy fordulatnak" (kollektivizálásnak), nem beszélve az 1917-20-as évekről, a polgárháború időszakáról. A bizalmatlanság az egész ukrán lakosságot, még a kommunistákat is sújtotta - vonta le a következtetést Sapoval.

Az ukrajnai éhínséget 1988-ban történelmi tényként ismerte el az Egyesült Államok kongresszusa. Ukrajnában parlamenti határozatok, elnöki és kormányrendeletek értékelték hivatalosan az éhínség tényét, megteremtve a széles jogi alapot a kutatáshoz és az emberiség elleni bűntettek politikai értelmezéséhez. Mindazonáltal a kommunisták ma sem ismerik el, hogy szándékos, előre kitervelt kiéheztetésről lett volna szó, kizárólag a rossz időjárás okozta terméshiánynak tulajdonítják a tragédiát, míg a nemzeti-demokratikus erők ragaszkodnak a történelmi igazságtételhez.

MTI

1. Erőszakos kollektivizálás
2. Tömeges kannibalizmus