Che Guevara Hollywoodban és a vasfüggöny mögött

De tömegméretekben ható, szabadon terjedő példakép mégis a kapitalista világ fiataljainál lehetett. Hivatalos, állami szintre emelt Che-kultusz csak Kubában volt. A szovjet befolyási övezet többi országa (és Latin-Amerika kommunista pártjai) már politikusként töltött időszakában is, de szakadár gerillaharca és halála után végképp fenntartásokkal, alig leplezett ellenségességgel tekintettek rá. Ennek jó példája, hogy Guevara a halála előtt, Bolíviában írt naplójának és a havannai Trikontinentális Értekezlethez szóló – ugyancsak a bolíviai dzsungelben született – levelének kiadásáról a ’60-as évek végén a Moszkva-hű európai szocialista országokban (így Magyarországon) szó sem lehetett. Csak kis példányszámú, belső terjesztésű, lojális kádereknek szánt forráskiadványokban jelenhettek meg.

Ennek oka nyilvánvalóan az lehetett, hogy Che „a hatalomba azóta belepunnyadt latin-Sztálin (Fidel Castro) mellett a fiatal és szexi Latin-Trockijként hatott”. A dolog viszont nem volt annyira egyszerű, mint a két világháború közötti Szovjetunióban. Trockijt, mint világforradalmat hirdető doktriner, balos eretneket száműzték, imperialista ügynöknek nyilvánították és meggyilkolták. Az 1930-as évek kirakatpereiben ő volt a pártba beépült nyugati ügynökök démoni karmestere. Guevarával ezt a Sztálin bűneit feltáró XX. kongresszust követően, az enyhülés időszakában már nem lehetett eljátszani. A Che halála után a Szovjetunióban és Magyarországon közölt életrajzok, nekrológok összetett ideológiai bűvészmutatványra vállalkoztak.

A már halott (így vitába szállni nem tudó) Guevarát egyfelől a nemzetközi munkásmozgalom hősének és mártírjának nevezték. Másfelől hangsúlyozták kudarcát is, mondván, hogy módszere ideológiailag helytelen tévút. Guevara munkásságának lényegét pedig a „tiszteletteljes elhallgatás” atmoszférája uralta. Ám ennek a műfajnak voltak korlátai. Che halála után a nyugati értékek jegyében üzemelő amerikai filmipar is úgy érezte, reagálnia és reflektálnia kell a jóléti társadalmak új nemzedéke körében tomboló Guevara-rajongásra. 1969-ben készült a 20th Century Fox produkciójában Richard Fleischer filmje, a Che.

Amire a szocialista tábor nem csinált hasonló volumenű „ellenfilmet.” Ez nyilvánvalóan Moszkvában dőlt el. Nemcsak politikai, de technikai és anyagi síkon is, hisz az amerikai filmóriás ötmillió dolláros alkotásával szemben csak a szovjet mozgókép-ipar lett volna képes versenyre kelni. (Havannában természetesen rengeteg „kincstári” propagandaalkotás készült Guevara életéről, ám ezek az USA-blokád, Kuba elszigeteltsége, illetve a szovjet tömb ideológiai Che-embargója miatt a világra nem gyakoroltak jelentős hatást.)

PAPP LÁSZLÓ TAMÁS CIKKÉNEK FOLYTATÁSÁT KERESSE A MÚLT-KOR TÖRTÉNELMI MAGAZIN TÉLI SZÁMÁBAN

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rendszerváltás

• Népszavazás helyett kormányfői megegyezés döntött Csehszlovákia megszűnéséről
• Nem tudott mit kezdeni a rendőrség a taxisblokáddal
• Hosszú út vezetett a halálbüntetés általános tiltásához Magyarországon
• Valóságos patthelyzet alakult ki a koronás és a korona nélküli címer hívei között 1990-ben
• Csaknem fél évszázad után szerezte vissza szuverenitását Magyarország a szovjet kivonulással
• Virtuális kiállításként nyílt újra a Nemzeti Múzeum közösségi tárlata a rendszerváltásról
• Az újraegyesülésről szóló népszavazásnak is számított az NDK első és utolsó szabad választása
• Gazdasági, majd katonai eszközökkel próbálta megakadályozni Litvánia függetlenedését Moszkva
• Betegségével küzdve kellett komoly konfliktusok sorát kezelnie Antall Józsefnek