Kő kövön nem maradt a Német Lovagrend hódításai nyomán

A Német Lovagrend (vagy Teuton Lovagrend) egy német egyházi-katonai lovagrend volt, amelyet eredetileg Palesztinában alapítottak betegápoló tevékenység céljából. Az Európába visszatérő lovagokat 1211–1225 között rövid ideig a Magyar Királyság területén, Dél-Erdélyben, a Borzaföldön (ma Barcaság) telepítette le II. András magyar király. Miután innen önállósodási kísérletük miatt kiverték őket, Konrád lengyel fejedelemtől kaptak új letelepedési lehetőséget, és a rend ettől kezdve elindult a felemelkedés útján. A balti pogány poroszok területeit fél évszázad alatt meghódítva, Marienburg székhellyel megalakították a Német Lovagrend független országát.

A 13. századra már szinte az egész Baltikum a kezükre jutott. A lovagok azonban még több területet akartak, és folyamatosan támadták Lengyelországot és Litvániát. Előbbi esetében a háborút már nem leplezhették a kereszténység terjesztését célzó keresztes hadjárattal, mert a lengyelek katolikus keresztények voltak. A pogány litvánok ellen viszont térítőként léptek fel, az ortodox oroszokat pedig eretnekeknek tekintették, és ezen a címen indítottak ellenük háborút.

A Német Lovagrend kastélya, Malbork (Lengyelország)

Az 1410. évi grünwaldi csata során azonban megsemmisítő vereséget szenvedtek, amely végleg eldöntötte a lovagok és a térség sorsát. Hatalmuk a következő időszakban fokozatosan összeomlott és be kellett hódolniuk a lengyel királynak. A kegyelemdöfést azonban a reformáció jelentette, mivel az evangélikus hitre áttérő egyik nagymesterük kisajátította magának a rend kelet-porosz területeit, a livóniai részeken pedig a környező országok osztoztak. A rend a következő három évszázadban minden tekintélyét elvesztette, és 1809-ben Napóleon feloszlatta a máltai lovagrenddel együtt. Bár huszonöt év múlva újra létrehozták a német lovagrendet, azóta nem katonai rendként működik, hanem humanitárius tevékenységekre tért át.

A Stanfordi Egyetem szakemberei által indított projekt a nagy hódítások időszakát, azaz a 12-16. századot ölelte át, s ebben arra keresték a választ, hogy a lovagok milyen hatással voltak környezetükre illetve a vadvilágra. A Stanford segédprofesszora, Krish Seetah által ismertetett, s a Science című folyóirat legújabb számában közölt kutatásból kiderült, hogy a lovagok katonai sikerüket részben nagy termetű lovaiknak köszönhették, amelyek sokkal nagyobbak voltak, mint a pogányok által tenyésztett patások.

Állatcsontok vizsgálata a rigai kastélyban

Az állatcsontokon talált vágásokból és a feldolgozáshoz használt eszközök vizsgálatából az is kiderült, hogy miben különböztek a Német Lovagrend és a behódolt pogány települések lakói által elsajátított ételkészítési szokások. „Különbséget látunk a két étkezési kultúra között és abban, hogy a húst hogyan dolgozták fel” – fejtette ki Seetah.

A Baltikumban élő pogány népek például kutyahúst fogyasztottak, de erről a lovagrend hódítása nyomán hirtelen lemondtak. A Német Lovagrend hadjáratai és a természeti erőforrások kihasználása visszafordíthatatlan folyamatokat indított el: több állatfaj (például a bölény) is kihalt a lovagok hódításának következtében, ráadásul a kastélyokhoz felhasznált rengeteg fa miatt egész erdők tűntek a térségben.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben