Víz alatt a thaiföldi romváros

Ajutthaja Thaiföld középső részén, Bangkoktól északra található, I. Rámathibódi király alapította 1350-ben a Lopburi folyó szigetén. A város alapításától számítják Thaiföld (korábbi nevén Sziám) államiságát, mivel Ajutthaja uralkodóinak befolyása fokozatosan csaknem Thaiföld egészére kiterjedt (kivéve a legészakibb területeket), sőt a birodalom egészen Mianmar (Burma) Moulmeintől délre eső részéig húzódott. A birodalom a leghatalmasabbak egyike volt Délkelet-Ázsiában, a 16. században ideérkező kereskedők és utazók a központot Kelet egyik legnagyobb és leggazdagabb városának írták le, XIV. Lajos követei például egyenesen Párizshoz hasonlították.

A sokszor Krung Kaónak („ősi főváros”) nevezett település (más források szerint Tai) több mint 400 évig virágzott. Habár a királyság európai hatalmakkal is felvette a kapcsolatot (Malakka meghódítását követően Portugália diplomáciai missziót parancsolt a térségbe), történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. 1550-re több városállam is a birodalom vazallusa lett, főleg a Maláj-félszigeten és Kambodzsa egyes részein. A királyság fő vallása a theravada buddhizmus volt; a théraváda a buddhizmus legkonzervatívabb irányzata, amely a Buddha eredeti tanításait próbálja megőrizni, az irányzat követői őseiket egészen az első zsinatig vezetik vissza.

A birodalom dúskált a rizsben, de az exportot szigorúan tiltották a gyakori háborúskodás és az annak nyomán fellépő éhínségek következtében – igaz, luxustermékekért és nyugati fegyverekért már szívesen szállítottak belőle külföldre. Az európaiakkal való kereskedelem a 17. században érte el tetőpontját, különösen a hollandok érdeklődtek a thai termékek iránt, míg a kontinensen elsősorban Japán és Kína volt aktív.

A 18. században elején, egy viszonylag békés periódus után 1715-ben komoly harcoltak indultak a mai Kambodzsa feletti terület uralmáért. A királyság utolsó ötven éve a hercegek véres összecsapásaival telt, az egyre erősödő Burma pedig a birodalom létét fenyegette. 1765-ben Burma 40 ezer katonával tört be északról és nyugatról; a birodalom központjának 14 hónapos hősies ellenállását 1767-ben számolta fel az inváziós hadsereg, Ajutthaja elesett, a várost felégették. Amikor 1767-ben a burmaiak feldúlták a várost, sok építészeti, képzőművészeti, irodalmi alkotás pusztult el. A kormányzati székhelyt ezután a 72 kilométerrel délre fekvő Bangkokba helyezték át.

A nagyszerű múltat idéző romok között bújik meg a mai Ajutthaja. 1969-ben a thaiföldi Szépművészeti Hivatal megkezdte a romok renoválását, majd miután a területen 1976-ban történelmi parkot létesítettek, az addiginál is komolyabb helyreállítási munkálatok vették kezdetét. Az UNESCO 1991-ben vette fel Ajutthaját a világörökségi listára. A település Bangkokból közúton, vasúton és hajón is elérhető. A városban mezőgazdasági főiskola működik, míg a csatornákon lakóhajók és árusok ladikjai nyüzsögnek. A legfőbb jövedelemforrás az idegenforgalom, sok turista keresi fel a síremlékeket, illetve templomokat.

A világörökség részévé nyilvánított terület több mint egy hete áll víz alatt. Thaiföld várhatóan a Világörökségi Alaphoz (World Heritage Fund) fordul, hogy egy gyorssegély keretében azonnal megkezdhessék a helyreállítási munkálatokat. 2008-ban már az is komolyan felmerült, hogy Ajutthaja elveszíti világörökségi státuszát, ha nem lép fel az akkor már öt éve garázdálkodó, az ősi és elhagyatott Voracset templomot illegálisan birtokba vevő templomfoglalók önkénye ellen. A védett területre beszivárgott csoport azt állította, hogy természetfölötti hatalommal rendelkezik, és nagy tömegeket vonz a helyszínre a hatóságok által „babonás rituáléknak” nevezett rendezvényeivel.

Renner Zsuzsanna indológus, történész, a nemrégiben megnyílt Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum kutatási és tudományos igazgatója a Múlt-kor érdeklődésére elmondta: az aggasztó hírek ellenére bizton állítható, hogy „hétmérföldes léptékben” fejlődik a térség örökségvédelme, Délkelet-Ázsia országainak vezetői tudatos munkát folytatnak, hogy az utókornak átörökítsék a dicső múlt emlékeit. Hozzátette: a thai királyság második fővárosának anyagi erejéről tanúskodik a buddhista építészet páratlan gazdagsága, amelyet most komoly veszély fenyeget. Mint fogalmazott, a mai Thaiföld vezetése is rendelkezik a szükséges anyagi potenciállal, az örökségvédelem ugyanis nemcsak az adminisztrációs feladatokból – így például a világörökségi listára való felterjesztésből – áll, hanem komoly pénzügyi ráfordítást is igényel az adott országtól.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?