Che Guevarát is figyelték a dél-amerikai titkosszolgálatok

Egy múlt héten bemutatott dokumentum szerint Ernesto Che Guevarát szinte Dél-Amerikába érkezésének pillanatától kezdve figyelték a helyi rezsimek.

A Condor-terv részese lett

Az 1966. október 3-án keltezett dokumentum a paraguayi titkosszolgálatok vezetőjének bizalmas jelentése, amely közli, hogy brazil kollégája tájékoztatta a gerilla érkezéséről. `A Condor-tervet kidolgozó rendszerek levéltáraiból ez a legkorábbi dokumentum, amelyen szerepel Che Guevara neve` - közölte Martin Almada, a kérdés szakértője. A paraguayi ügyvéd azzal vált ismertté, hogy 1992-ben országában felfedezte azokat a titkosszolgálati dokumentumokat, amelyek igazolták a Condor-terv létezését.

"Che Guevara Oscar Ferreira álnéven hagyta el Corumbá brazil települést. Szakállasan utazik a Victoria dos Palmares hajón, talán hajnalban érkezik, küldetéssel" - áll a titkos jelentésben. "Ez az okmány bizonyítja, hogy a diktatúrák már akkoriban egyeztettek Che Guevara elfogásában" - tette hozzá Almada, aki a dél-bolíviai Vallegrandében részt vett a gerillavezér halálának 40. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Che Guevarát a bolíviai gerillamozgalomban töltött tizenegy hónap után fogták el 1967. október 8-án, és a szomszédos La Higiera-tanyán a bolíviai elnök parancsára kivégezték.

A 70 éves Martin Almada egykori baloldali aktivista, aki Alfredo Stroessner tábornok diktatúrája (1954-1989) idején, 1974 és 1977 között börtönben ült és akit többször is megkínoztak. Oroszlánrésze volt a "borzalom archívumának", a paraguayi titkosszolgálatok öt tonnányi dokumentumának feltárásában, amelyet a Stroessner elleni államcsíny után egy rendőrségi épületben felejtettek Asunciónban.

"Csak a minap fedeztem fel ezt a feljegyzést Che Guevaráról, mivel sok dokumentumot találtam, amelyet még nem tudtam feldolgozni" - mondta. A "borzalom levéltára" számos lényeges elemet tartalmazott a Condor-tervről, amely a dél-amerikai diktatúrák ellenzék elleni hadművelete volt a 70-es és a 80-as években.

A forradalom exportőre

Ernesto Guevara de la Serna 1928. június 14-én született. Egyetemistaként beutazta egész Latin-Amerikát, 1953-tól orvosként dolgozott a térség országaiban. A szenvedő, elesett emberek láttán formálódott meggyőződése, hogy a nyomor végső oka az Egyesült Államok kormánya, az amerikai monopóliumok támogatója és a baloldali kormányok ellensége, amely politikai és gazdasági fennhatósága alá vonja a szegényebb országokat.

A `felszabadítás` reményét a latin-amerikai országok közös forradalmi harcában látta. Rövid ideig egy perui kommunista volt a felesége, akinek nem kis szerepe volt marxistává válásában, kapcsolatukból egy gyermekük született. 1955 júliusában Mexikóban ismerkedett meg a kubai emigráns Fidel és Raúl Castróval, Fidelt lenyűgözte a fiatal argentin orvos. A kubai gerillák kiképzőtáborában ragadt rá a `Che` becenév, az általa gyakran használt argentin `hé!` jelentésű szócska miatt, később már hivatalosan is így nevezte magát.

Guevara 1956 végén rajta volt a Granma nevű hajón, amellyel 82 kubai forradalmár partra szállt a szigeten. Az első csata után csak tucatnyian maradtak életben, ők a Sierra Maestra hegyei közé vették be magukat, innen folytatták gerillaharcukat Fulgencio Batista rendszere ellen. Che orvosként és harcosként is kitűnt, Castro jobbkezeként megkapta a commandante (parancsnok) rangot, a döntő ütközet után csapatai elsőként vonultak be Havannába. A forradalom idején másodszor is megnősült, gerillatársától négy gyermeke született.

Che Guevara a második ember lett Kubában, 1959 februárjában Castro javaslatára "született kubainak" minősítették. Még abban az esztendőben a nemzeti bank elnökévé, 1961-ben ipari miniszterré nevezték ki, alig 32 évesen megérkezett a hatalom csúcsaira. Továbbra is puritán életet élt, egyenruhát és baszk sapkát hordott, alkoholt, kávét sohasem ivott, a kubai szokások közül csak a szivarozásnak hódolt. Megvetette a pénzalapú gazdálkodást, az anyagi helyett az erkölcsi ösztönzésnek tulajdonított jelentőséget.

Központi tervezésre alapozott gazdaságot hirdetett, a kommunizmus kubai válfaját Ember és szocializmus Kubában című könyvében ismertette. Saját értelmezésű marxista elméletei azonban megbuktak a gyakorlatban, nem utolsó sorban a Szovjetunió ellenállásán. Guevara 1964-ben, az ENSZ-közgyűlés előtt mondott beszédében bírálta is országa leghatalmasabb szövetségesét, amiért az Kubában a saját érdekeit követi.

A Commandante egyre gyanakvóbban figyelte, ahogy a kubai össznépi forradalom bürokratikus államigazgatássá változik és magas hivatalát, a papírmunkát, ücsörgést sem kedvelte. 1965-ben lemondott kubai állampolgárságáról és minden viselt tisztségéről, s megpróbálta Kongóba "exportálni" a forradalmat. 1966 júliusában Bolíviába indult 44 társával, hogy kirobbantsa azt a szocialista forradalmat, amely elvezet a a földrész felszabadításához.

A vállalkozás kezdettől kudarcra volt ítélve: a helybeli kommunisták nem támogatták a gerillákat, a vidéki lakosság közömbös maradt, a nehéz terepen a forradalmárok egészségi állapota is leromlott. A kormányhadsereg katonái 1967. október 8-án fogták el a sebesült, halálosan kimerült gerillavezért, akit másnap a bolíviai elnök parancsára kivégeztek. A hóhérmunkát végül egy leitatott őrmester vállalta, Che Guevara titokban elhantolt holttestét 1997-ben találták meg, s Kubában temették el - ám ezt ma sokan kétsége vonják.

(Múlt-kor/MTI)