Kiújult a vita a legrégibb csillagtérkép körül

1999 júliusában két sírrabló találta meg a bronzkorongot a németországi Szász-Anhalt tartománybeli Nebra városka mellett. A leletet 32 ezer német márkáért adták el orgazdáknak, akiktől 2002-ben sikerült azt visszaszerezni. A régészek azóta azonosították a bronzkori lelőhelyet is, s kiderült, hogy a földépítmény az emberiség eddig ismert legrégebbi csillagvizsgálója.

A 3600 éves, 32 cm átmérőjű, 2 kilogrammos, aranyberakásokkal díszített bronz­korong a jelenleg ismert legrégibb csillagtérkép, melyen a Nap (vagy Telihold?), a fogyó Hold (vagy Napfogyatkozás?) és a Napbárka, valamint a Fiastyúk (Plejádok) csillagkép első tényleges ábrázolása található.

Az Antiquity című magazin legújabb számában azonban a kutatók kétségbe vonták ezt az elméletet, mondván nem asztronómiai szerkezettel, hanem egy sámán eszközével állunk szemben. A Százhalombattai Matrica Múzeum régésze, Pásztor Emília és a svédországi Gothenburgi Egyetem szakértője, Curt Roslund szerint a tárgy i.e. 1800-ból származik, és nem valószínű, hogy az eget vizsgálták volna vele. Szerintük a korong értéke sokkal inkább szimbolikus lehetett, és a sámánok használhatták.

Wolhardt Schlosser továbbra is kitart korábbi állítása mellett, mondván kalendáriummal állunk szemben, és erre utal a korong oldalán lévő, tavaszi- és őszi napéjegyenlőséget szimbolizáló ábra is. Szerinte a hét arany díszítés minden bizonnyal a Pleiádok csillagképet szimbolizálhatja.

Ralph Hansen, a Hamburgi Egyetem kutatója szerint a nebrai korongon az a leginkább megdöbbentő, hogy azon a Nap- és Holdévek ábrázolása a babiloni kalendáriumokhoz hasonlóan jelenik meg.

A Regensburgi Egyetem kutatója, Peter Schauer azonban egyszerűen hamisítványnak tartja az egészet. Szerinte a korong egy átverés, és a német kutatók azért nem nyilatkoznak az ügyben, mert azt várják, hogy az ügyben elvonuljon a vihar. Az ő érveit illetve módszerét azonban a természettudósok egyöntetűen komolytalannak tartják.