A gyémántbányászat mogulja robbantotta ki a búr háborút

Százöt éve halt meg Cecil John Rhodes brit üzletember, politikus, a De Beers gyémánttársaság alapítója, a dél-afrikai brit gyarmati terjeszkedés apostola.

Egy milliomos politikus gyarmati álmai

Cecil Rhodes 1853. július 5-én született Hertfodshire-ban, apja lelkész volt. Gyenge fizikuma miatt iskoláit időnek előtte abbahagyta, egyetemről nem is álmodhatott. A népes család úgy döntött, utazzon Dél-Afrikába, ahol melegebb az időjárás és segítsen bátyja gyapotfarmján. Hamar kiderült viszont, hogy a gyapot nem üzlet, így a testvérek a közeli gyémántmezőkön próbáltak szerencsét.

Rhodes 1873-ban hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait, diplomáját azonban csak az 1880-as évek közepére szerezte meg, időről időre ugyanis visszatért Dél-Afrikába ügyeit intézni. Oxfordban nem csak befolyásos barátokra tett szert, de az előadásokat hallgatva a brit kolonializmus elszánt híve lett. Élete hátralévő részében egész Dél-Afrika, majd Afrika megszerzéséről - szavai szerint egy Fokvárostól Kairóig (From Cape to Cairo) terjedő brit Afrikáról - álmodott.

Rhodes az éppen pangó piacon egyre-másra szerezte a szorult helyzetbe került farmerektől a földeket és a koncessziókat, reménykedve abban, hogy a kemény talaj tele van drágakővel, s hogy ezeket a tárnákat rendszeresen elárasztó víz dacára is ki lehet termelni. Ki lehetett: 1880-ban már egyik főrészvényese és titkára lett a De Beers bányavállalatnak, amely egy évtizeden belül már a világ gyémánttermelésének 90 százalékát ellenőrizte.

Az immár milliomos Rhodes elérkezettnek látta az időt, hogy kilépjen a politika színpadára. 1878-ban beválasztották a fokföldi parlamentbe, s bár rossz szónoknak bizonyult, nézeteivel mégis lenyűgözte választóit, olyannyira, hogy 1890-ben megszerezte a gyarmat miniszterelnökségét is. Hivatali ideje alatt olyan törvényeket fogadtatott el, amelyek a bányatulajdonosoknak és a gyárosoknak kedveztek, a feketéket pedig megfosztották földjeiktől.

A brit birodalmi terjeszkedés elszánt híveként Rhodes gyanakvással figyelte a búr Transvaal politikáját, az államot vezető Paul Krugerrel életre szóló személyes és politikai ellentétbe keveredett. 1895-ben anyagi és erkölcsi támogatásával megkísérelték a búr kormány megdöntését, az akció azonban totális kudarccal zárult. Rhodes elfogott bátyját bebörtönözték és kis híján kivégezték Transvaalban, ő maga lemondásra kényszerült, az események pedig egyenes vonalban vezettek a második búr háború kitöréséhez.

Aki király akart lenni

Annál nagyobb sikerrel járt viszont az északi irányú terjeszkedésben. Nagy álma volt a már említett Fokváros-Kairó vasút, amelynek révén - legalábbis az ő felfogása szerint - a britek `civilizálhatnák` a fekete kontinenst. Vetélytársakban nem volt hiány: Afrika felfedezetlen és gazdag vidékeire németek, belgák és portugálok is pályáztak, miként a búrok is terjeszkedtek.

Gúnyrajz a gyarmatok uráról: a Rhodes-oszi kolosszus

Rhodes a misszionáriusokat túl könyörületesnek, a helyi kormányt túl gyengének, a londonit pedig túl távolinak és közömbösnek találta, ezért saját kezébe vette az ügyeket. Elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben brit gyarmat, északi része protektorátus legyen. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely a Limpopo és a Zambezi folyók között is lehetővé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a félrevezetett király azt hitte, csak egy "nagy lyukat" ásnak majd földjén).

Rhodes az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-afrikai Brit Társulatot, amelynek Viktória királynő királyi kartában biztosított kiváltságokat. Az okirat a társaság ténykedésében nem határozott meg északi határt, így szó szerint is tág tere nyílt a cselekvésre. A Rhodes által személyesen vezetett több ezer fős magánhadsereg elfoglalta az egymással vetélkedő masonák és matabelék földjét, s megalapította az akkori brit kormányfőről elnevezett Salisburyt. A meghódított területeken - amelyet az alapító tiszteletére Rhodesiának nevezték el -, saját törvényeiket és saját kormányzatukat vezették be, a fellázadt törzseket kegyetlenül leverték. (Rhodesia északi része ma Zambia, a déli Zimbabwe néven ismert.)

1895-ös kormányfői bukása után élete hátralévő részét gyarmata ügyinek szentelte. A búr háborúban több alkalommal is megvédte Kimberleyt, de a háború végét már nem érte meg. A mindig is törékeny egészségű Rhodes Fokvárosban halt meg 1902. március 26-án egy szívroham következtében. Holttestét végakaratához hűen Rhodesiában, a fenséges kilátást nyújtó Matopo hegyen temették el. Több millió fontos vagyonát szinte teljes egészében jótékony célokra hagyta, ezek közül a legnevezetesebb az oxfordi ösztöndíj, amelynek kedvezményezettje volt Bill Clinton amerikai elnök is.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)