Ön mit adna Sztálinnak ajándékba?

Nosztalgiával emlékeznek

A kiállítás nosztalgikus vetítésein felidézik az 1991-ben megszűnt szovjet állam múltjának különböző mítoszait, külsőségeit, az ünnepi felvonulásokat, `a szocialista építés dicsőséges hőseit`. A külföldi államfők pompázatos ajándékai mellett hétköznapi tárgyak, meglepő dokumentumok is láthatók, például egy ötéves gyerek levele `Sztálin bácsihoz` és egy jaroszlavli autógyár munkása általa `a népek atyjának` küldött aranygyűrű.

Tárlókban a Szovjetunió

1949-ben, Sztálin 70-ik születésnapjára a Szovjetunióból és a világ minden részéről sok ezer ajándékot küldtek, ezeket 1953-ig, Sztálin haláláig külön kiállításon mutatták be. Ezek közül való az a selyemszalag, amelyen japán hadifoglyok mondanak köszönetet Sztálinnak "a boldog életért", amelyben a szovjet táborokban volt osztályrészük. Lengyel munkások sarló-kalapács formájú telefont és olyan sakk-készletet küldtek, amelyen a kapitalista világ áll szemben a szovjetorosz figurákkal. Látható egy indián toll-fejdísz is, amelyet észak-amerikai indiánok ajándékoztak 1942-ben a szovjet vezetőnek, akit indián nagyfőnökké választottak.

Franciaországból érkezett facipőkön Lenin és Sztálin nehezen felismerhető portréi láthatók, számtalan, Sztálin képével díszített pipa, szamovár és rádiókészülék társaságában. A sors iróniáját jelképezheti az a szőnyeg, amelyre Sztálin egyik beszédét szőtték: ezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa számára készítették, amelyen aztán Nyikita Szergejevics Hruscsov híres titkos beszédében leleplezte a sztálini "személyi kultuszt", a zsarnoki vezető által elkövetett szörnyű bűnöket.

A szovjet vezetők a legkülönösebb formákban jelennek meg a kiállításon: egy fodrász például hajból formázta meg Lenin portréját, mások dohánylevélből, illetve madártollból készítették el, Sztálint csavarokból is összeállították, Brezsnyev egyik "édes" szobra cukorból készült. A kiállítás látogatói képeskönyvet is lapozhatnak, amely felidézi számukra a "szocialista valóságot", és maguk is beírhatnak a vendégkönyvbe.

Nem tudni, hogy ez volt-e a cél, de a legtöbben köszönetet mondanak a szervezőknek. Egy nosztalgikus beírás: "A kiállítás nyomán arról az országról álmodunk, amelyet elvesztettünk: érezni lehet, hogy az emberek őszinték és tiszták voltak."

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)