Idegengyűlölettől az etnikai tisztogatásig

E katasztrófák történelmi tablóját áttekintve az előadás arra a kérdésre keres választ, hogy vajon mi volt az oka a különlegesen véres-brutális konfliktus sorozatnak. Kiindulása a nemzetfejlődés és nacionalizmus eltérő nyugati, illetve kelet európai fejlődésútja. Nyugaton az abszolút állam háromszáz éves történelmi útja egységes nemzetté kovácsolta az államhatárok között élő különböző nyelveket beszélő és vallású etnikumokat. Az állam teremtette meg a nemzetet. Keleten azonban minden állam elvészítette függetlenségét a 15. és 18.század között és soknemzetiségű birodalmakba olvadt. Az etnikai es nyelvi különbségek konzerválódtak. Itt az állam nem teremthette meg a nemzetet. A Nyugatról a 19.század elején érkező romantikus nacionalizmus kulturális-nyelvi mozgalmakat indított útjára, melyek a népből először nemzetet akart teremteni: az így létrejött kúltúr-nemzet politikai küzdelmeivel kívánta azután kiharcolni az önálló nemzetállam létrehozását. A kelet- európai nacionalizmus azonban születésétől kirekesztő és idegengyülölő volt.

A közép- és kelet-európai térség a megelőző etnikai homogenizáció elmaradása következtében ugyanis a `kevert népek zónája` maradt. Minden nemzeti törekvés egy másik etnikum hasonló törekvésével találta szemben magát küzdelme során. Amikor harcba indultak a nemzeti önállóságért az elnyomó birodalom ellen, egyben egymással is konfliktusba kerültek. Miközben függetlenségükért küzdöttek, igyekeztek elnyomni a területükön élő más etnikumokat. A lengyel az ukránt, a magyar a románt és a szlovákot. Az idegennek és ellenségnek tekintett kisebbségek egy részét asszimilálni más részét elüldözni, vagy megsemmisíteni akarták. Amikor erre történelmileg mód nyílott a csehek és lengyelek elüldözték a német kisebbséget, s a litvánok, lengyelek, magyarok és románok közreműködtek zsidó kisebbségeik felszámolásában. A 19.század közepétől a térség szomszédos népei úgyszólván állandó konfliktusban éltek, s gyakran fegyverrel harcoltak egymás ellen. A kevert népek zónájában ugyanis az etnikai és államhatárok nem estek egybe. Sokszor jelentékeny néptöredékek éltek a határokon túl, szomszédos országokban. Ez hozta létre a nagy-Román, nagy-Szerb, nagy-Bolgár, és nagy-Albán, majd az I.világháború után nagy-Magyar mozgalmakat és politikát, ami számos összecsapásra vezetett. Az önállóvá vált balkáni országok azonnal egymás ellen fordultak. Sokszor mind a szeparatista mozgalmak, mind az azt megfékezni szándékozó államok is fegyveres megoldáshoz folyamodtak. Ez ad magyarázatot az 1990-es évek véres jugoszláv polgárháborújára is.

A megkésett nemzetépítés a 20. és 21.század fordulója körül, békés, vagy véres úton, befejeződött a térségben: ennek nyomán a korábbi nyolc állam helyén ma 17 önálló állam jött létre. Közép-és Kelet- Európa szélsőséges `balkanizálása` ezzel teljessé vált. Számos mini-nemzetállam létesült, hat ország mintegy 700.000 és 2 millió közötti lélekszámmal. A szeparatizmus azonban a legtöbb esetben az Európai Unióba való integráció célját szolgálta. A térség nyolc országa már az Unió tagja, s a többi kopogtat az ajtón. A történeti fejlődés új útja a véres konfliktusok után végre a megbékélés és kooperació igéretét hordozza.