Indonéziában feltárták a keleti Pompejit

`Az emberek, a házak, az egész tamborai kultúra vulkanikus tokba záródott. Éppen ezért fontos, hogy nagyon óvatosan nyissuk fel azt a tokot`- magyarázta Haraldur Sigurdsson, az amerikai Rhode Island Egyetem tanára. A professzor immár húsz éve folytat kutatásokat a Tambora-vulkán környékén, amely 1815-ben tört ki és temette maga alá a környék településeit.

Az elveszett falut 2004 nyarán fedezte fel az Észak-Karolinai Egyetem és az Indonéziai Vulkanológiai Intézet munkatársaival. A dzsungel vulkanikus talajában agyagcserepekre, elszenesedett fára és csontdarabokra bukkantak, majd radar segítségével három méterrel a föld alatt megtaláltak egy elszenesedett házat is.

"A ház ugyan szénné égett, de bent két emberi testet találtunk a használati tárgyaikkal együtt. Egy egész város van odalent!" - mondta a professzor a BBC-nek. "Tambora, a keleti Pompeji igen nagy kulturális érdeklődésre tarthat számot" - vélte Sigurdsson, aki jövőre visszatér a helyszínre, hogy feltárjon egy általa feltételezett fapalotát is.

Az eddig megtalált bronztárgyakból ítélve a tamboraiak igen gazdagok lehettek, és minden bizonnyal kereskedelmi kapcsolatban állhattak Vietnámmal és Kambodzsával is. A feljegyzések és a beszámolók arra engednek következtetni, hogy a Tambora-hegyi lehetett a történelem legnagyobb dokumentált vulkánkitörése: a robbanás erejére jellemző, hogy a közeli Maliku, Java, Bali és Lombok szigeteken is érezték azt.

A kitöréskor a légkörbe került vulkáni hamu globális lehűléshez vezetett, ezért is nevezték 1816-ot nyár nélküli évnek. A lávafolyam tízezer embert temetett maga alá a helyszínen, de további 117 ezren haltak meg járványok és éhínség következtében.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)