Kárpótolják a náci katonák norvég gyerekeit

A norvég anyák és német náci katonák szerencsétlen sorsú leszármazottai hat évtizedes társadalmi kiközösítés és állandó megaláztatás után most végre csekély anyagi kárpótlásban részesülnek.

A társadalom kitaszítottjai

Fejenként kétezer fontot fizet a norvég állam mindazon honfitársainak, akikre a második világháború befejezése óta a nemzet szégyenfoltjaként tekintettek. A ma élő, néhány tucat ún. lebensborn-gyerek egész élete a kitaszítottságról, a szülői tettek felelősségének vállalásáról szólt. A norvég társadalom ugyanis sosem bocsátotta meg nekik, hogy a második világháború idején, a német megszállás alatt álló Norvégiában akadtak olyan nők, akik a nácik oldalán keresték a boldogságot.

Az állam által megítélt, ám - legalábbis az ügy fontosságának szempontjából nézve - jelentősnek semmiképpen nem nevezhető összeget idén nyáron kezdték el folyósítani számukra. Az egykori `német-porontyok` egyelőre nem hisznek a csodában, s örülni is csak óvatosan mernek. Hiszen az anyagi kompenzáció még nem jelenti azt, hogy a közösség is elfogadná és végre magával egyenrangúnak tekintené őket.

Jelenet a Lebensborn című náci propagandafilmből

Az egyszeri juttatás mértékét Randi Spydevold is keveselli. Az osloi jogász az Európai Emberi Jogi Bíróságon látja el annak a mintegy százhatvan főnek a jogi képviseletét, akik úgy gondolják: kétezer fontnál talán mindenképpen többet ér egy tönkretett emberélet. 2001. februárjában Spydevold, aki az év óta áll a csoport mellett, így fogalmazott a Telegraph érdeklődésére: "Klíenseim a hivatalos megbélyegzés és az egyéni brutalitás párosítása miatt omlottak össze."

"Kellett valaki 1945 után, akit utálhatunk és a nők ideális célpontok voltak" - fogalmazott Tor Brandacher, a Lebensborn Háborús Gyerekek Egyesületének tagja négy éve.

Megbélyegzett életek

Lebensborn-óvoda

A ma hatvannegyedik évében járó Karl-Otto Zinken 1941-ben született. Világrajöttét követően a bergeni kikötőváros lebensborn-otthonában helyezték el, ahol - a német hadsereg kényszerű meneküléséig - különlegesen jó gondoskodásban részesült. A háború végén hatalomra kerülő új norvég kormány, amely minden nyomot el akart tüntetni a nácik után, elmegyógyintézetbe zárta őt, és a hozzá hasonló gyerekek ezreit. Az intézményekben éveken keresztül fizikailag súlyosan bántalmazták őket és gyakran kellet elviselniük az orvosok szexuális közeledését is.

Harriet von Nickel, az események másik kárvallottja szintén egy gyerekkori emlékéről számolt be idén októberben a Telegraph újságírójának. "Kilenc vagy tíz éves voltam - mondta - amikor egyszer részeg falubeliek horogkeresztet rajzoltak a homlokomra. Smirglivel dörzsöltem utána a bőröm, hogy megszabaduljak tőle."

Az SS árja-nemző tervének, az "élet szökőkútjaként" is ismert Lebensborn-programnak minden bizonnyal az ABBA zenekar egykori, barna hajú énekesnője, Anni-Frid Lyngstad a legismertebb áldozata. Édesanyja, Synni, sok-sok norvég nőhöz hasonlóan került közeli kapcsolatba egy német katonával, aki mint a megszálló erők tagja tartózkodott akkor Norvégiában. Lakóhelyükön, egy északi faluban, a helyi közösség rossz szemmel nézte a kapcsolatot, s Synni a költözés mellett döntött. Egészen Svédországig menekült lányával, ahol haláláig, a negyvenes évek végéig élt. Anni harminc éves is elmúlt már, amikor először találkozott édesapjával.