Gustave Flaubert

(1821-1880)

Gustave Flaubert francia regényíró, Bovaryné "atyja" jómódú roueni polgárcsalád sarja, 1821. december 12-én született. Első műve már 16 éves korában megjelent a Le Colibri című kis folyóiratban, ekkor kötött barátságot a fiatal filozófus Alfred le Poittevinnel, akinek pesszimista szemlélete erősen befolyásolta.

Beiratkozott a párizsi jogi karra, bár egyre inkább az irodalom bűvkörébe került. Tanulmányait elhanyagolta, író- és művésztársaságokba járt, de 1843-ban egy epilepsziás roham véget vetett az egyetemi tanulmányoknak és a "bohéméletnek" is. Apja beleegyezett, hogy fia otthon maradjon, diploma és jogi pálya helyett legfeljebb csak irodalommal foglalkozzon.

1846-ban, apja halála után Rouen elővárosába, Croisset-ba költözött, s hátralévő életét szinte megszakítás nélkül itt töltötte. Egy párizsi látogatása alkalmával ismerkedett meg a szép és ledér Louise Colet-val, egy közepes tehetségű költőnővel, Alfred Musset és más irodalmárok barátnőjével, aki nemcsak érzéki örömöket nyújtott az ifjú Flaubert-nek, hanem lényeges lélektani tapasztalásokat is.

1847-ben egy barátjával gyalogszerrel bejárta a Loire völgyét és a bretagne-i partvidéket, s a kirándulásról közösen útinaplót is írtak. 1848-ban ő is részt vett politikai banketteken, Párizsban pedig bejárta a forradalom különböző helyszíneit. Rövid lelkesedésének és hosszú csalódásának emlékeit Az érzelmek iskolája egyes fejezetei őrzik.

Ebben az időszakban, 1846-49 között az őt régóta foglalkoztató témán, Szent Antal megkísértésének első változatán dolgozott. Saját bevallása szerint talán ez volt életének legélvezetesebb korszaka, a fogadtatás azonban lehangolta: barátai, akiknek felolvasta a művet, azt tanácsolták neki, hogy dobja a tűzre, s szóba se hozza többé. Hogy kudarcát feledje, hosszú útra indult: 1849 novembere és 1851 áprilisa között beutazta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot, Görögországot és Itáliát.

Hazatérve új témát talált: egy normandiai orvos esetét, aki belehalt fájdalmába, mert felesége megcsalta, s tönkretette életét. Ez a történet és James Pradier feleségének naplója ihlette őt a Bovaryné megírására, amely a maga kérlelhetetlen objektivitásával, "szenvtelenségével" új korszak kezdetét jelölte ki az irodalom történetében. 1857 januárjában azonban a francia kormányzat közerkölcs elleni vétségért beperelte, de a bíróság felmentette.

A Bovaryné unalmas polgári világa után megírta a Karthágóban játszódó Szalambót, amelyet zajos tetszéssel fogadott a közönség. Az 1870-es porosz-francia háború kitörése előtt néhány hónappal jelent meg Az érzelmek iskolája, amely viszont nem talált kedvező fogadtatásra, s ez erősen megviselte az írót. Két színműve, A gyengébb nem és A jelölt ugyancsak visszhangtalan maradt, s ráadásul anyagi gondok is megkeserítették utolsó éveit. Bouvard és Pécuchet című regényén dolgozott, amikor 1880. május 8-án íróasztala mellett érte a halál.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyiptom

• Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter
• Kalandfilmbe illő módon fedezték fel Tutanhamon sírját
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• Még a nevét is el akarták törölni a vallásreformer fáraónak
• Az örök élet elnyerésének esélyét növelte a luxuscikknek számító Halottak Könyve
• Hollandia régészeti leleteket adott vissza Egyiptomnak
• Három különböző arcot is kapott a rejtélyes körülmények között elhunyt Tutanhamon
• Városonként eltérő teremtésmítoszok jöttek létre az ókori Egyiptomban
• Teljesen el akarták törölni az egyik legnagyobb egyiptomi uralkodó emlékét