Atomreaktorral fejtették meg Napóleon halálokát

Az egykoron egész Európát uraló Napóleon 52 évesen, száműzetésben halt meg Szent Ilona szigetén, az Atlanti-óceán déli részén, ahová a waterloo-i vereség után száműzték a nagyhatalmak. A kutatók szinte azóta vitáznak azon, hogy az egykori uralkodó miért és milyen körülmények között halt meg 1821. május 5-én.

Francesco Antommarchi, a császár személyes orvosa a boncolás után egyértelműen bebizonyította, hogy Napóleon gyomorrákjába halt bele. Ennek hitelességét azonban 1961-ben kétségbe vonták, és 2001-ben a vizsgálatok is kiújultak, amikor az egykori világhódító hajából a laboratóriumi vizsgálatok kiemelten magas arzénszintet mutattak ki.

Az olasz kutatók most egy apró nukleáris reaktor bevonásával ismételték meg a hajban talált vegyi anyagok elemzését. A Paviai és Milánói Egyetemek szakértői több hajmintát elemeztek Napóleon életének különböző periódusaiból - egy gyerekkorit, egyet az Elba-szigetén töltött időszakból, egyet a halála előtti napról, majd egyet közvetlen a halála utánról.

A család többi tagját is "bevonták" a vizsgálatba: II. Napóleon, Bonaparte fia életéből 1812-es, 1816-os, 1821-es és 1826-os mintákat, míg a császár egykori felesége, Josephine hajából egy 1814-es hajmintát elemeztek. A hajszálakat olasz és francia múzeumok bocsátották a kutatók rendelkezésére. A szakemberek emellett tíz, véletlenszerűen kiválasztott, élő személy haját is megvizsgálták.

Alberto Piazzoli, a Paviai Egyetem Teoretikai és Nukleáris Fizikai Osztályának munkatársa az Il Saggiatore című olasz tudományos folyóirat márciusi számában olvasható cikkében leírta, hogy nagyon fontos volt összehasonlítani Napóleon haját ma is élő személyek hajával, illetve a közeli rokonaitól vett mintákkal.

A tesztek során a hajakat apró kapszulákba helyezték, és a paviai atomreaktor magjába helyezték azokat. A neutronaktivációs analízis nevet viselő folyamat precíz eredményeket adott, és a kutatók ennek alapján megállapították, hogy Napóleon hajában valóban kiemelten magas volt az arzénkoncentráció. Szintén magas arzéntartalmú volt azonban felesége és fia haja is. A végeredmény mindenkit meghökkentett: Piazzoli szerint a 200 évvel ezelőtti hajmintákban közel 100-szor volt nagyobb az arzénszint, mint a ma is élő emberek hajában. Ezt az okozhatta, hogy a 19. század elején az arzén jóval nagyobb mennyiségben volt jelen az emberek környezetében, mint manapság.

Nem volt hát nagy különbség Napóleon gyerekkori, és halála előtti hajmintáiban sem, így a kutatók ennek köszönhetően teljesen kizárhatták a mérgezéses elméletet. Bár a kutatók a 200 évvel ezelőtti környezet magasabb arzéntartalmára vonatkozó megállapítást igen érdekesnek találják, ezzel nem zárult le a Napóleon halála utáni kutatás, ugyanis személye a mai napig izgatja az emberek fantáziáját.

Legutóbb 2007-ben foglalkoztak a császár titokzatos halálával, amikor a Nature Clinical Practice Gastroenterology & Hepatology című szaklapban megjelent tanulmány a történeti feljegyzéseket a modern patológiai- és tumor-észlelési metódusokkal vetette össze. Ezek alapján egyértelműsítették, hogy a császár halálát gyomorrák okozta. Ezt támasztotta alá az a 2005-ös svájci kutatás is, amely Napóleon 1800 és 1821 között viselt 12 pár nadrágját vizsgálta meg. Akkor az derült ki, hogy a gyomorrák következtében élete végén a császár drasztikusan lefogyott.