A hideg elől menekültek a grönlandi vikingek

Egyszerűen továbbálltak

Sokan úgy vélik, hogy az egyre hidegebb éghajlat miatt éhen haltak, vagy a kalózok illetve az eszkimók áldozatává váltak. Néhány kutató szerint pedig beleolvadtak az inuit társadalomba. A tudósok a legújabb eredmények alapján szinte biztosak benne, hogy megtalálták a választ: a vikingek egyszerűen felkerekedtek és odébbálltak. `Amikor az éghajlat egyre zordabbá vált, és a megélhetés egyre nehezebb lett, azt tették, amit elődeik is mindig csináltak: jobb helyet kerestek maguknak` - mondja Niels Lynnerup, a Koppenhágai Egyetem törvényszéki antropológusa.

Az éghajlatváltozás nehéz helyzetet teremtett a juhokat és marhákat tenyésztő északiak számára. A kis jégkorszak (1300-1850) különösen az izlandi, észak-norvégiai és a grönlandi parasztok életkörülményeit nehezítette meg jelentősen. Ma ennek pont az ellenkezője fenyeget: Grönland éghajlata egyre melegebbé válik. Az észak-grönlandi inuitok megélhetését biztosító téli vastag jégtakaró egyre jobban elvékonyodik, a déli vidékek farmerei pedig egyre nagyobb területen termelhetnek. Az eddig csak egészen délen termesztett burgonya már a főváros, Nuuk, térségében is megterem, alig 300 kilométerre az északi sarkkörtől.

Az 1300-as évek végén az észak-grönlandiak ugyanilyen éghajlatváltozásnak lehettek tanúi, csak nekik a lehűléssel kellett szembenézniük. Nem véletlen, hogy a hideghez szokott eszkimók ekkor kezdik kiterjeszteni vadászterületeiket dél felé. A kutatók számára eddig rejtély volt, hogy a vikingek miért nem alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és miért ragaszkodtak a földműveléshez. Mára már kiderült, hogy megpróbáltak alkalmazkodni, de csak egy bizonyos pontig.

A viking településeken talált csontok elemzése kimutatta, hogy az itt élők étkezése sokáig 80%-ban mezőgazdasági termékekből, 20%-ban pedig tengeri táplálékból tevődött össze. Az 1300-as évektől ez az arány megfordult. A régészeti ásatások révén az is kiderült, hogy nem használtak szigonyt, kajakot és más halászszerszámokat. Rengeteg fókacsont került elő, de halcsont alig. Néhányan úgy vélik, hogy a vikingek nem használták ki a folyók és fjordok bőséges halállományából fakadó élelmezési lehetőségeket, még éhínség idején sem.

Az izlandiak azonban fenntartásokkal fogadják ezt a vélekedést. Szerintük a más országokban élő vikingek mind ettek halat. "Természetes, hogy hallal is táplálkoztak. A tőkehalat megtisztították, megszárították, és 3-4 órán keresztül főzték, majd az egészet sűrű kásaként fogyasztották."

1. Egyszerűen továbbálltak
2. A lábukkal szavaztak a grönlandi fiatalok