2021. nyár: Végzetes asszonyok
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: június  •  Nap: 23
20 találat
[1]

1405. június 23.

Zsigmond király biztosítja a nemeseknek a mentességet a tizedfizetés alól

[2]

1430. június 23.

Zsigmond király elrendeli a dukátnak nevezett régi dénárok kivonását a forgalomból

[3]

1606. június 23.

Bocskai István és I. Rudolf Bécsben békét kötnek

Az 1604-ben kitört Bocskai István vezette felkelés megfontolásra intette a Habsburgokat. A fejedelem megbízottja, Illésházy István már 1606 elejétől kezdve az osztrák fővárosban tárgyalt Mátyás főherceggel. Az eredmények kedvezően alakultak a magyar fél számára. Eltörlik azt az 1604-ben önkényesen betoldott XXII. törvénycikket, amely korlátozta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Előírják a törökkel való békekötést. A következő országgyűlésen nádort kell választani. A Szent Koronát Magyarországra kell hozni. Korlátozzák, sőt megtiltják a jezsuiták magyarországi birtokszerzését. A legfőbb országos tisztségeket a magyaroknak kell juttatni. Bocskai nemesítéseit nem helyezik hatályon kívül. A fejedelem megtarthatja Erdélyt és a Partiumot, illetve megkapja Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyét életének, illetve férfiági utódai életének időtartamára.

[4]

1666. június 23.

Wesselényiék szövetségéhez csatlakozik Nádasdy Ferenc országbíró

[5]

1668. június 23.

Megszületett Giovanni Battista Vico olasz filozófus

Egy nyolcgyermekes könyvárus ötödik gyermekeként Nápolyban látta meg a napvilágot; apja szülei írástudatlan földművesek voltak. Római és kánonjogot tanult, 16 évesen sikerrel védte apját egy perben. A család súlyos anyagi helyzete miatt 1686-ban házitanítónak szegődött a Salerno közelében lévő Vatollában, itt élt 1695-ig. 1698-tól a retorika tanára volt a nápolyi egyetemen, nyomorúságos fizetéssel, amelyet magánórákkal és irodalmi bérmunkával egészített ki. 1735-ben kinevezték a Bourbon-házból származó IV. Károly király történetírójává. Több fontos műve jelenik meg ekkor, pl. a Korunkban folytatott tanulmányok módszeréről 1707-ben, majd Az itáliaiak ősi bölcsességéről 1710-ben, A jogtudós állhatatosságáról címmel 1721-ben stb. Az elismerés elmaradt, életében jobban becsülték költőként, mint filozófusként, betegen és megkeseredetten élte le utolsó éveit. Szülővárosában érte a halál 1744. január 23-án.

[6]

1763. június 23.

Megszületik Josephine de Beauharnais, Napóleon későbbi felesége

[7]

1763. június 23.

Megszületett Joséphine francia császárné

Marie Joséph Rose Tascher de la Pagerie Trois-Ilets-ben látta meg a napvilágot. Első férje Beauharnais vicomte volt, akit a francia forradalom alatt kivégeztek. Joséphine is közel állt a guillotine-hoz, s csak pártfogói közbenjárásának köszönhette életét. Napóleon még fiatal tiszt korában ismerkedett meg vele, s 1796. március 9-én vette feleségül. Bár Napóleon a császári cím felvételekor őt is császárnévá koronáztatta, később elhidegült tőle, s 1809-ben el is váltak. Ezután visszavonult az udvari élettől, s vidéken élt 1814. május 29-én bekövetkezett haláláig. Napóleontól nem született gyermeke, első házasságából származó leánya, Hortenzia volt azonban a későbbi III. Napóleon császár anyja.

[8]

1811. június 23.

Meghal Nicolau Tolentino de Almeida portugál költő

1740. szeptember 9-én született Lisszabonban. Szegény családból származott, de tanult. 20 évesen egy márki támogatásával minisztériumi titkári álláshoz jutott, s élete végéig ott dolgozott. Ő a portugál szatírairodalom legkiemelkedőbb képviselője. Híres műve az Őfelsége emlékműve című humoros önéletrajza. Verseit halála után vaskos kötetbe gyűjtötték össze, ami Szatírák és episztolák címen jelent meg.

[9]

1866. június 23.

Meghal Adam Clark angol mérnök

Edinburgh-ban látta meg a napvilágot 1811. augusztus 14-én. 1834-ben Széchenyi Istvánnal jött először Magyarországra az Al-Duna szabályozásához szükséges gépek összeállítása végett, majd hazautazott. 1839-ben névrokona, a Lánchidat tervező Tierney William Clark őt bízta meg az építkezés vezetésével, melyet 1842-49 között végzett. Letelepedett Magyarországon és 1847-ben az országos közlekedési bizottság tanácsadója lett. 1848-ban Széchenyi mellett a közlekedési minisztérium műszaki tanácsosa volt. 1849-ben, amikor Hentzi osztrák tábornok fel akarta robbantani a Lánchidat, Clark kinyittatta a lánckamrák és a Duna közti zsilipeket, a szivattyúkat pedig összetörette. A puskaporos hordókat végül a hídon robbantották fel, de azok ott nem sok kárt okoztak, a robbantás vezetője, Alnoch Alajos ezredes viszont meghalt. Később Dembinszky is el akarta pusztítani a hidat, de Clarknak ezt is sikerült megakadályozni. 1852-ben Clark tervezte, és 1853-57 között ő építette meg a budai Alagutat. Jelentős szerepe volt a magyarországi, horvátországi, az ausztriai és az olaszországi vasútépítkezések, valamint az épülő Budapest számos ipari- és városépítési mérnöki feladatának megvalósításában. 1855-ben magyar lányt vett feleségül. Budapesten a Lánchíd és az Alagút közti tér ma Clark Ádám nevét viseli.

[10]

1873. június 23.

Megszületett Beck Ö. Fülöp szobrász és éremművész

A modern magyar szobrászat egyik úttörője Pápán látta meg a napvilágot. 1893-ban végzett a budapesti iparművészeti főiskola ötvös szakán. Még ugyanebben az évben Bécsben járt, ahol először látott kortárs művészek keze alól kikerült érmeket és kedvet kapott az éremkészítéshez. Érmeivel számos kiállításon bemutatkozott. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt az érem önálló műfajként. Pályáján döntő fordulatot hozott 1908-1909-es müncheni tartózkodása, amikor Hans von Marées hagyatéki kiállításának hatására közvetlenül kőbe kezdte faragni szobrait. Érdeklődése egyre inkább a szobrászat felé fordult. Alkotásaira a robusztus erő, a zárt tömeg jellemző. Az állami megrendelésre készítendő kisplasztikákra, emlékművekre kiírt pályázatokat nem sikerült megnyernie, köztéri megbízásokat egyedül a fővárostól kapott. Kortársai elsősorban mint érmészt, az éremművészet egyik magyarországi megújítóját tartották számon, ő maga - és az utókor is - szobrait értékelte a legtöbbre. Budapesten hunyt el 1945. január 31-én.

[11]

1878. június 23.

Meghal Böhm Gusztáv karmester, zeneszerző

A sokoldalú művész Pesten született 1823. június 14-én. 1836-tól a pesti Német Színházban hegedült, majd a bécsi konzervatóriumban tanult, ezután a pesti Nemzeti Színház hegedűse, később Szerdahelyi József dalműtársulatának karmestere, 1863-70-ben a pesti Nemzeti Színház operarendezője volt. A milánói Scalában és Triesztben is rendezett. Férfikórusával nagyobb külföldi hangversenykörutat tett a magyar dal népszerűsítésére. Műfordítói tevékenysége is jelentős, számos olasz és német operát az ő magyar szövegével ismert meg a pesti közönség. Komponált is operákat, illetve kísérőzenét színművekhez. Újpesten érte a halál.

[12]

1888. június 23.

Megszületett Geyer Stefi hegedűművész

Hubay Jenő tanítványa volt, első nyilvános koncertjét 1895-ben tartotta. Az 1920-as évektől Svájcban élt, s 1934-től a zürichi konzervatóriumban tanított. Svájc egyik legkiválóbb hegedűművészeként tartották számon. Néhány évig egy vonósnégyes-társaságot vezetett. 1906-tól közeli kapcsolatban állt Bartók Bélával, aki az ő számára írta kiadatlanul maradt kéttételes hegedűversenyét. Egyike volt a legnagyobb magyar hegedűsöknek, ő volt Hubay mesteriskolájának első világsikert aratott növendéke. Főként klasszikus és romantikus művek előadásával tűnt ki. Zürichben hunyt el 1956. december 12-én.

[13]

1891. június 23.

Meghal Wilhelm Eduard Weber német fizikus

A wittenbergi egyetem teológiaprofesszorának fiaként 1804. október 24-én született. Halléban, majd Göttingenben tanult, itt 1831-ben Gauss meghívására a fizika professzora lett. 1837-ben hetedmagával tiltakozott Hannover liberális alkotmányának visszavonása ellen, ezért elbocsátották. 1843-49 közt a lipcsei egyetem tanára volt, majd a göttingeni csillagvizsgáló igazgatója lett. Fontos szerepe volt az elektromosság tudománnyá fejlesztésében, az egységrendszer kialakításában. Gauss a mágneses egységeket dolgozta ki, Weber ezt 1846-ban kiterjesztette az elektromosság területére. E művűk később az abszolút mértékrendszer alapja lett. Gauss-szal együtt számos elektromos és mágneses műszert szerkesztett, köztük 1833-ban egy elektromágneses távírót, közös művűk A földmágnesség atlasza. Időnként együtt dolgozott fivéreivel, Ernst Heinrichhel és Eduard Friedrichhel, a két jeles fiziológussal a folyadékok felületi hullámait kutatták. 1846-ban publikálta elektrodinamikus alaptörvényét, amely az elektromos részecskék sztatikai és dinamikai erőhatásait egyetlen képlettel fejezte ki. Ez a részecskék közvetlen távolba hatását fejezte ki, de Hertz kísérletei kimutatták, hogy e hatás nem létezik. Így e törvény ma csak tudománytörténeti érdekesség, de Weber ennek alapján dolgozta ki mértékrendszerét, amelynek jelentősége máig érvényes. Fontos felfedezése volt 1852-ben, hogy a töltésegységek elektrosztatikus és elektromágneses egységrendszerekben kifejezett nagyságának hányadosa éppen a fénysebesség, ez később megerősítette Maxwell elektromágneses fényelméletét. Utolsó göttingeni éveiben elektrodinamikával és az anyag elektromos felépítésével foglalkozott. Munkái nagy részét a Gauss-szal együtt szerkesztett hatkötetes gyűjtemény, A mágneses egység megfigyelésének eredményei tartalmazza. A párizsi Természettudományos Akadémia és a londoni Royal Society tagja volt. Nevét viseli a mágnesség egysége, a weber.

[14]

1906. június 23.

Meghal Körösy József statisztikus

A magyar statisztika úttörője Pesten született 1844. április 20-án. Nem járt egyetemre, kiterjedt ismereteit főleg önműveléssel szerezte. Újságíróként kezdte pályafutását. Néhány évig a Pesti Napló és a Reform munkatársa volt, majd végleg eljegyezte magát a statisztika tudományával. 1870-ben lett a Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója, amelyet három évtizedes munkával magas színvonalú intézménnyé fejlesztett. Főként a halandósági, a lakásügyi kérdések statisztikai feldolgozásával foglalkozott. Az ő javaslatára állították fel 1886-ban a Fővárosi Járványkórházat is. Tudományos munkásságát mind idehaza, mind pedig külföldön elismerték. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező tagjává, majd rendes tagjává választotta. Művei közül kiemelkednek: A nagyvárosok halálozási statisztikájának tervezete, Az emberi élettartam és halandóság kiszámításáról, A szegénység és halálozási okok, Demológiai tanulmányok. Ő foglalkozott egyébként először a budapesti lakáskérdéssel is. Index-számítási elmélete nemzetközi elismerést szerzett. Külföldi megbecsültségét nemzetközi kitüntetések, hazai elismertségét pedig az a ritka megtiszteltetés jellemezte, hogy a király a millennium évében `szántói` előnévvel, nemesi rangra emelte.

[15]

1911. június 23.

Megszületett Nyikolaj Kuznyecov orosz mérnök

Méltán nevezték az orosz hajtóművek atyjának. Számos repülőgép és rakéta-hajtómű főkonstruktőre volt, aki jelentős mértékben hozzájárult a szovjet űrkutatás fejlődéséhez is. Nevéhez fűződik a TU-114-es, az An 22-es, az IL-62-es, a TU 154-es és a TU 144-es típusú repülőgépek hajtóműveinek létrehozása. Ugyancsak ő alkotta meg a TU-142-es és a TU 160-as típusú hadászati vadászbombázók hajtóművét. Az 1960-as évek végén készítette el az NK-33-as típusú rakétahajtóművet, amelyet a Hold-programnál használtak fel. Életének utolsó évében fejlesztette ki az NK-93-as típusú hajtóműveket, amelyeknek segítségével a legújabb IL-86-os és TU-204-es típusú repülőgépek emelkedhetnek a magasba. Szamarában hunyt el 1995. július 31-én.

[16]

1919. június 23.

Ferdinánd Foch marsall az antant hadsereg főparancsnoka ultimátumot intéz a Tanácsköztársasághoz

[17]

1950. június 23.

Lemond Kádár János belügyminiszter

[18]

1961. június 23.

Hatályba lép az Antarktisz-szerződés

Az 1959. december 1-jén Washingtonban aláírt Antarktisz-szerződés volt az első többoldalú nemzetközi szerződés, amelyet az atomenergia romboló hatásának kiküszöbölésére kötöttek. A 12 ország - többek között a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország által aláírt, a kontinens semlegesítéséről szóló szerződés kimondta: a Déli-sarkvidék legyen és maradjon atomfegyvermentes, demilitarizált, semleges és környezetszennyezéstől mentes térség, békeövezet, amelytől távoltartják a területi vitákat és a politikai rivalizálást. A szerződés a 14 millió négyzetkilométernyi, tehát Európánál majdnem másfélszer nagyobb területen megtiltotta katonai támaszpontok létesítését, hadgyakorlatok tartását, atomhulladék lerakását, mindenféle fegyverkísérletet, különös tekintettel az atomrobbantásokra. Nem akadályozta azonban katonai személyzet alkalmazását vagy katonai felszerelési tárgyak felhasználását tudományos kutatásokhoz vagy bármely más békés célra. A tudományos kutatás szabadságának rögzítése mellett a szerződés szorgalmazta a nemzetközi tudományos együttműködést, egyebek között az Antarktiszra vonatkozó kutatási információk cseréjét, az expedíciók és kutatóállomások tudományos személyzetének, a tudományos megfigyelések adatainak és eredményeinek cseréjét. A szerződést az évek során több ország képviselője aláírta. Az egyezmény keretei között 2011-ben 26 teljes jogú, úgynevezett konzultatív és 13 nem konzultatív tagország tevékenykedik. Magyarország 1984-ben nem konzultatív tagként csatlakozott (megfigyelői státusú, társult államként.) 1991. október 4-én Madridban a tagállamok aláírták a szerződés környezetvédelmi jegyzőkönyvét, amely 50 évre megtiltja az ásványkincsek és az élővilág gazdasági célú hasznosítását.

[19]

1978. június 23.

Magyarországra érkezik Moammer al Kadhafi libiai államfő

[20]

1996. június 23.

Meghal Andreasz Papandreu görög politikus

Georgiosz Papandreunak, a II. világháború utáni görög történelem egyik legjelentősebb személyiségének a fiaként Hiosz szigetén látta meg a napvilágot. 1939-ben az Egyesült Államokba száműzték egy trockista szervezetben viselt tagsága miatt, s itt élt húsz éven át. Megkapta az amerikai állampolgárságot és szolgált az amerikai hadseregben is. A Harvard egyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, majd több amerikai egyetemen tanított. Tudományos pályafutásának csúcsát a kaliforniai Berkeley egyetem dékánjaként érte el. Görögországba visszatérve apja oldalán kezdte el politikai szereplését. 1961-64 között az athéni Akadémia mellett működő Gazdaságkutató Központ igazgatója volt. 1964-ben a Centrumunio Párt elnökjelöltjeként szerepelt. Még ebben az esztendőben miniszterhelyettessé nevezték ki. 1965-67 között parlamenti képviselő volt, de a tábornokok puccsa után, 1967 áprilisától decemberig börtönben ült, majd száműzetésbe kényszerült. A stockholmi egyetem tanára volt, s ott alakította meg a Pánhellén Szocialista Mozgalmat (PASZOK), amely jelentős szerepet játszott a görög diktatúra megbuktatásában. A junta bukása után, 1974-ben tért haza Görögországba, ahol először az ellenzék vezére volt. 1981. október 21-én lett Görögország miniszterelnöke, amikor pártja választási győzelmet aratott. Nyolc éven át - két ciklusban - vezette az ország kormányát. Miniszterelnökként kritikusan szemlélte az Európai Közösség, az USA és a NATO politikáját, elítélte a fegyverkezési versenyt, az agresszív háborúkat. 1995 őszén súlyos tüdőgyulladást kapott, de csak 1996 januárjában mondott le a kormányfői posztról, amelyet 1993-tól töltött be ismét. Halálát szívinfarktus okozta

Bezár