Hatásos lehetett a középkori vizelet-diagnózis

A középkori feljegyzések szerint a kor orvosai betegeik diagnosztizálása során a fény felé tartották vizeletüket tartalmazó üvegcsét, majd annak színe alapján döntöttek a szükséges kúráról. Az angol kutatók most a Nature magazinban megjelent cikkükben számoltak be ennek modern vonatkozásairól, és az emberi vizeletben található metabolitokat, vagyis az anyagcsere folyamán keletkező anyagokat igen hatásos vizsgálati tényezőnek minősítették.

A kutatók 4630, 40 és 59 év közötti önkéntes vizeletmintáit vizsgálták meg, és ennek alapján jöttek rá arra, hogy a metabolitok szinte mindent elárulnak az adott személyek étrendjéről. A tanulmány szerint a vizelet vizsgálatából akár az is kideríthető, hogy milyen betegségek leselkednek az emberre, így egyes esetekben a DNS-vizsgálatoknál is többet érhet.

A középkorban a betegek diagnosztizálásánál nagyon kevés eszköz állt az orvosok rendelkezésére, így a vizelet színe, illata és sokszor íze alapján próbálták megállapítani, hogy a páciensnek mi baja lehet. Az egyik korabeli orvosi segédkönyvből azt is megtudhatjuk, hogy nagyjából 20 különböző színű vizeletet tartottak nyilván.

A vizelet-diagnosztikát a középkor hajnalán, i.sz. 500 körül kezdték alkalmazni, és egészen a modern orvoslás hajnaláig, azaz nagyjából a reneszánsz koráig (van ahol még jó pár évszázadig) éltek vele.