Repülő Ezékiel

(all)wright-brothers

Idén ünnepeljük a repülés történetének századik évfordulóját. A huszadik század hajnalán néhány merész álmodozó elhatározta, hogy meghódítja a kék égboltot. A nagy kérdés csak az, hogy a számos bátor vállalkozó közül valójában kiket nevezhetünk a repülés igazi úttörőinek. Egy texasi család véleménye szerint a történelemkönyveknek Wilbur és Orville Wright mellett egy harmadik személy nevét is illene megemlíteniük.

Kerekeken álló acélcső, szövettel beburkolt szárnyak, négy sor fa lapátkerék és egy szédítő magasságokba repítő, könnyű négyhengeres gázmotor. Feltalálója, Burrel Cannon, a baptista prédikátor szentül hitte, hogy találmánya képes felemelkedni a levegőbe. A fura külsejű szerkezet hasonmása most egy pittsburgi múzeum mennyezetéről csüng alá - ékes bizonyítékául annak, hogy a kor feltalálói józan ész híján lehettek akkor, amikor életüket az ilyen és ehhez hasonló gépcsodákra bízták.

1902-ben, egy tavaszi reggelen Cannon sikeres felszállást hajtott végre gépmadarával. A Wright fivérek csak több mint egy évvel később tudták ugyanezt a bravúrt megismételni Kitty Hawk névre elkeresztelt gépükkel.

Cannon „szárnyalásának” legalább négy szemtanúja volt. Állításuk szerint a gép 12 lábnyira (bő 3,5 méter) elemelkedett el a földtől és körülbelül 160 lábnyi távolságot (közel fél km-t) tett meg a levegőben, amelyet egy kemény földreszállás követett.

A szakértő John Holman szerint Cannon szerkezete a levegőben „öszvérként” viselkedhetett. Azaz úgy szállt fel, mint egy repülőgép, és a helikopterekre jellemző landolással ért földet. Holman, úgy véli, hogy a gép függőleges emelkedését, illetve vízszintes irányú elmozdulását a lapátkerekek szögállásának változtatásával lehetett elérni – ám ezt nem sikerült tökéletesen megvalósítani.

Cannon húszezer dollárt gyűjtött össze, hogy megvalósítsa találmányát. A levegőt meghódítani hivatott repülőszerkezet, amelyet Ezékiel prófétáról nevezett el, mindössze egyszer emelkedett a magasba. Megpecsételve sorsát, egy szélvihar teljesen tönkretette. A gépről és annak repüléséről nem maradt fenn írásos dokumentáció, csak egy fénykép.

Cannon unokája, Glenn Gordon, a feltaláló nagyapa történetét édesanyjától hallotta, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a repülő lelkész története szájról szájra járva elterjedjen a városban. Gordon elmondta, hogy a találmány édesanyjától kapta meg a megtisztelő repülőgép nevet, holott a prédikátor idejében még nem is létezett ez a szó.

A repülés történetének egyik jeles szakértője Jay Miller szerint, Cannon találmánya csak egy volt a XIX. század végén épült repülőszerkezetek közül. Miller meg van róla győződve, hogy a lelkész gépmadara tulajdonképpen repülni sem tudott. Az ugrabugrálásnak tűnő levegőbeszökkenések nagyon messze voltak a kontrollált repüléstől.

Glenn Gordon leszögezte, hogy ő és családja nem kérdőjelezik meg a levegő hivatalos meghódítóinak, a Wright-fivérek munkásságának jelentőségét. Sőt, azzal is tisztában vannak, hogy nem a baptista lelkész volt az első, aki a levegőbe emelkedett. Csupán azt szeretnék elérni, hogy a „repülő” nagypapa munkássága mindenki által ismert és elismert legyen.