Jogegyenlőségért küzdött az első magyar orvosnő

Vilma doktorasszony egy nagytétényi grófi család ötödik gyermekeként született, 1847-ben. Tizennyolc éves korában férjhez ment, pontosabban: férjhez adták egy grófhoz, szilasi és pilisi Szilassy Györgyhöz, akinek három gyermeket szült. A rossz házasságból - merthogy válásról szó sem lehetett - a továbbtanulás kínált kiutat. Mivel 1869-től kezdve a zürichi egyetemen már nők is tanulhattak, a grófkisasszony és grófné 1872-ben - családja beleegyezésével - beiratkozott, és 1879-ben orvosi diplomát szerzett.

A zürichi pályakezdés azonban nem hozott számára svájci karriert, mert a kedvező ajánlatokat elutasította, s 1880-ban hazatért. Itthon azonban diplomáját külön kérelme ellenére sem fogadták el, s bár Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter magánlevélben biztatta, hogy nyugodtan gyakorolja hivatását, mégis sokáig csak bábaként tevékenykedett a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor mellett. (Az 1881-ben alapított és 1889-ben felépült klinika, mely alapítójáról és első igazgatójáról, Tauffer Vilmosról kapta nevét, ma a budapesti II. sz. Szülész-Nőgyógyászati Klinika).

A bábáskodás mellett ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Ezek egyikét, az 1907-ben megjelent - elsősorban női és gyermekbetegségekkel, valamint a szülészettel és gyermekápolással foglalkozó - A nő mint háziorvos címűt sokáig az egészségápolás kézikönyvének tekintették. Vilma doktorasszony érdeklődése kifejezetten a szakirodalom és az orvosi elméleti kérdések felé orientálódott, míg - 17 évi huzavona után tudta - szűkebb pátriájában is honosíttatni tudta Zürichben szerzett diplomáját.

Hugonnay Vilmát - mint az első magyar doktornőt - éppen száztíz éve, 1897. május 14-én avatták orvosdoktorrá Budapesten. Ez megsokszorozta az akkor már ötven éves asszony tetterejét. Amellett, hogy oktatással is foglalkozott, egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, hatékonyan küzdött a nők oktatásáért és a nemüknek megfelelő foglalkoztatásért: 1899 április-májusában jelentős visszhangot kiváltó sajtópolémiát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki élesen bírálta a nők jelenlétét a szellemi pályán. "A nők jogegyenlősége nemcsak feltételezi, hanem megköveteli az egyetemi tanulmányok folytatását" - bizonygatta higgadt érveléssel Vilma doktorasszony, olykor olyan szaktekintélyek ellenében is, mint Kmetty Károly egyetemi tanár.

Az első magyar orvosnő már 67 éves volt, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot - 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott -, majd a magyar vidék 14 városában szervezett orvosi és betegápolói teendőket egyaránt ellátó betegmegfigyelő állomást. Vilma doktorasszony 1922. március 25-én hunyt el Budapesten, ahol nevét a XXII. kerületben utca, fővárosszerte pedig iskolák és szobrok őrzik. Sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, hamvait azután a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban helyezték végső nyugalomra.

(Múlt-kor/MTI)