Bibliai küldetésként élte meg utazásait Kolumbusz
A korai amerikai gyarmatosítás során a területszerzés és a keresztény vallás kiterjesztése elválaszthatatlanul összekapcsolódott Kolumbusz Kristóf expedícióiban. Erre a megállapításra jutott Peter C. Mancall történész a The Conversation portálon ismertetett, idén megjelent Contested Continent című könyvében, amely a felfedező saját írásait elemezte. A dokumentumok rávilágítanak, hogy az őslakosok leigázását és a térség feletti uralom megszerzését a 15. század végi Európában isteni elhívásként igazolták.
- Egy idén megjelent könyv Kolumbusz Kristóf saját feljegyzései alapján vizsgálja a korai amerikai gyarmatosítás ideológiai mozgatórugóit.
- A kutatás rávilágít, hogy a területszerzés és az őslakosok leigázása kezdettől fogva szorosan összefonódott a kereszténység terjesztésének szándékával.
- A felfedező a kegyvesztettségét követően összeállított Próféciák könyvében bibliai küldetésként határozta meg a karibi térségben végrehajtott tetteit.
A hódítás és a vallásterjesztés összekapcsolódása már jóval az 1492-es első tengeri utazás előtt megjelent az európai hatalmak törekvéseiben. A korábbi évszázadok keresztes hadjáratait követően az Ibériai-félszigeten zajló reconquista is ezt a mintát követte, amely az utolsó muszlim erődítmény, Granada bevétele és a zsidó lakosság kiűzése révén ugyanebben az évben ért véget. Ezzel párhuzamosan a portugál, majd az 1479-es egyezmény után a spanyol korona kiterjesztette fennhatóságát a Kanári-szigetekre, ahol a helyi lakosságot rabszolgamunkára kényszerítve cukornádültetvényeket hoztak létre.
Kolumbusz Kristóf, miután Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogatásával nyugat felé indulva elérte a Bahamákat, egy 1493 februárjában írt levélben számolt be az útról pártfogóinak. Az expedíció során a felfedező keresztény elnevezésekkel látta el a szigeteket, az elsőként elért földdarabot például San Salvadornak, vagyis Szent Megváltónak nevezte el.
A dokumentumból kiderül, hogy az általa indiánoknak hitt őslakosok egy részét erőszakkal magával vitte, miközben azt hangsúlyozta, hogy az európai uralkodóknak örülniük kellene annak a dicsőségnek, amely a lakosság szent hitre térítéséből fakad majd. Szavai gyorsan elterjedtek a kontinensen, a spanyol korona pedig az Óceán-tenger tengernagya címmel ruházta fel.
A telepek rossz adminisztrációja és a lakosság rabszolgasorba taszítása miatt Kolumbuszt 1500-ban láncra verve vitték vissza Spanyolországba. Az uralkodói jóindulat visszaszerzése érdekében a teológia felé fordult, tanulmányozta a Szentírást, valamint Szent Ágoston és Pierre d'Ailly 15. századi francia bíboros írásait.
Ezekből az olvasmányokból állította össze a később Próféciák könyveként ismertté vált kötetet, amelyet az uralkodópárnak szánt. A feljegyzésekben Ézsaiás prófétához hasonlította magát, a karibi szigetek feltérképezését vallási küldetésként mutatta be, továbbá meggyőződése szerint isteni támogatással cselekedett, miközben a Bibliában szereplő Sion hegyét is a térségben kereste.
Ez is érdekelhet
Bár a könyvet Kolumbusz életében nem adták ki, az uralkodók enyhítettek a büntetésén, és engedélyezték számára a negyedik, 1504-es utazást. A történész könyve rámutat, hogy a felfedező megítélése napjainkban végletesen megosztó, a viták azonban elsősorban a tetteire és a rabszolgaság, valamint a környezeti pusztítás elterjedésére fókuszálnak.
A saját szövegei ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a nyugati félteke gyarmatosítása szorosan egybeforrt a vallási térítéssel, ami a következő generációk, köztük a katolikus spanyolok, az anglikán és puritán angolok, valamint a francia hugenották amerikai törekvéseiben is visszaköszönt.
