Barát, segítőtárs, élelem: kutyák az ókori Görögországban

Kutyák a vallásban, az orvoslásban és a konyhában

A kutyák és a vallás antik görögországi kapcsolatát egy különös ellentmondás hatja át. Egyfelől Plutarkhosz és az utazó–író Pauszaniasz is állítja, hogy a görögök soha nem áldoztak kutyákat az olümposzi isteneknek, és a jövendöléseknél sem használták őket áldozatként. Másfelől viszont mindketten leírnak történeteket, amikben kutyákat áldoznak fel Enyalios istennek (aki legtöbbször, de nem mindig Arész hadisten egyik megtestesülése). Mindkét szerző Spártába helyezi ezt a fajta áldozati szertartást, nyomasztó képet festve az éjszaka sötétjében megégetett kölyökkutyákról.

Kutyát ábrázoló rhüton (ivóedény), i. e. 5 század

Bár a szertartás valódisága megkérdőjelezhető, nem teljesen elszigetelt elképzelésről van szó. Egy másik áldozati formában is előkerültek kutyák, igaz, itt nem az istenek kiengesztelése, hanem a rituális megtisztulás volt a cél: „Majdnem minden görög használt kutyákat áldozatként a megtisztulási szertartásokhoz”, írja Plutarkhosz a Quaestiones Romanaeban. A leírások változatosak: néhol fiatal férfiak egy feltehetően élő kutyával dörzsölik át magukat, máshol a macedónok négyfelé vágják az állatot.

A kutyát nőgyógyászati célokra is használták, például a fogamzás elősegítésére. Többféle orvosi előírás is fennmaradt: egy receptben például kölyökkutyák zsírját kellett kisütni és megenni, egy másikban pedig a kibelezett és gyógyfüvekkel megtömött, majd megsütött kölyökkutyából felszálló füstöt kellett a méhszájhoz irányítani, ami a vándorló méh nevű (nem létező) állapotra jelentett volna írt.

A görögök nem voltak nagy húsevők, olyannyira, hogy a nehéz idők jelének tekintették, ha a húsra kellett hagyatkozniuk legfőbb táplálékforrásként. Ha már ezt kellett enniük, az egyik húsféle, amit hajlandóak voltak fogyasztani, a hűséges kutyáé volt, bár valószínűleg inkább a számos kóbor állathoz, mintsem saját kedvenceikhez nyúltak. Bár előfordult, hogy megsütötték a kutyákat, jellemzőbben inkább felaprították és megfőzték a húst, így őrizve meg annak aránylag alacsony zsírtartalmát.

Orthosz, a mitológiai kétfejű kutya halála

A kutyaevésre leginkább a bronzkor régészeti lelőhelyei, például Lerna és Kastro szolgálnak forrásul. Ez még önmagában nem bizonyítja, hogy a klasszikus kor Görögországában is fennmaradt ez a szokás, de a hippokratészi gyűjtemény szövegeiben is fennmaradtak utalások a kutyahús fogyasztására és annak lehetséges egészségügyi hatásaira.

A kutya megjelenése az ókori görögök étrendjében jól illusztrálja az ember és állat közötti különleges, sokrétű kapcsolatot. A kutya hűséges barátként és társként szolgált, őrizte a házat és a nyájakat, segítette a vadászatot, gyógyította a betegségeket, kiengesztelte az ősi isteneket, és megtöltötte a gyomrokat.

1. A családi kutya
2. Munkakutyák
3. Kutyák a vallásban, az orvoslásban és a konyhában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Római Birodalom

• Egész életében a Római Birodalom feltámasztásáért küzdött I. Justinianus
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Végül bizánci provinciává süllyedt a vandálok rettegett afrikai királysága
• A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
• Évtizedek óta zajlik Komáromban a római katonai és polgárváros feltárása
• Az erényes római nő megtestesítőjeként tekintettek Corneliára, a Gracchusok anyjára
• Pokoli kínokat szenvedhettek el a Vezúv lábánál élő Pompeii lakói