Az újságkihordó fiú, aki valóra váltotta az álmait: Walt Disney, a mesevilág legendája

Walter Elias Disney vállalkozó kedvű édesapja és tanárnő édesanyja negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1901. december 5-én Chicagóban. Mindössze négyéves volt, amikor a család egy farmra költözött Missouri államba, ahol az ifjú Disney korán megtapasztalhatta a vad középnyugati élet szépségeit és árnyoldalait.

A természet elemeivel folytatott mindennapi küzdelmet feladva a család Kansas Citybe költözött, ahol Disney édesapja megbízásából hajnalok-hajnalán, iskolaidő előtt és után, sőt hétvégéken is szorgalmasan hordta ki az újságokat. Néhány alkalommal vonatokon is árusított napilapokat és egyéb csemegéket, innen eredt a vonatok iránt – később sem feledett – rajongása. Ugyan korai éveit az atyai szigor határozta meg, szoros munkarendje mellett sem adta fel álmát, hogy egyszer saját rajzaival ejtse ámulatba a világot.

Tanulmányait Chicagóban folytatta, ahol fotóit és rajzait lelkesen küldte a helyi újságoknak. Az iskolapad nem kötötte le, így az első világháború kitörése után – anyakönyvi kivonatának meghamisításával – mindössze 16 évesen csatlakozott az Amerikai Vöröskereszthez, amelynek kötelékében Franciaországban és Németországban teljesített sofőrként szolgálatot. 1919-ben visszatért Kansasba, ahol rajzaival és karikatúráival érvényesült több-kevesebb sikerrel.

Pártfogója és jó barátja, Ub Iwerks ösztönzésére 1922-ben saját stúdiót alapítottak, és Disney kreativitására alapozva használt kamerájukkal is népszerű reklámfilmeket készítettek helyi mozik számára. 1923-ban a grafikus tehetségében kimagasló, ám üzleti érzékében gyakran csalatkozó Disney csődbe ment, ezután Kaliforniába költözött, ahol újra rámosolygott a szerencse: megkezdődött élete végéig tartó, gyümölcsöző üzleti kapcsolata Roy névre keresztelt fivérével. 

A közhiedelemmel ellentétben első híres karakterük még nem Mickey, hanem Oswald, a szerencsés nyúl volt, akit rövidesen „elloptak” az üzleti élet szövevényes útjaiban járatlan Disney-től. Ekkor került rivaldafénybe a vidám Mickey, akit eredetileg Mortimer névre akartak keresztelni. A bolond repülő és a Willie gőzhajó című 1928-as filmekben debütáló csodaegér óriási sikert aratott, sőt, egy évvel később – Hot dogs! – felkiáltással már meg is szólalt, hangját Walt Disney kölcsönözte egészen 1947-ig. A kalandokat kereső Mickey – és barátnője, Minnie – emberi tulajdonságokkal felruházott karakterekként elindították a mesék forradalmát.

Az 1929-től kezdődő világválságot, és ennek tüneteit Disney innovatív és kreatív módszereinek, valamint új karaktereinek – mint Donald kacsa, és az Oscar-díjjal is jutalmazott 1933-as Három kismalac, amely a válság után is a remény magvait szórta el az amerikai társadalomban – köszönhetően sikeresen (és nyereséggel) vészelte át. Filmtörténeti adalék, hogy a Három kismalac meséjében egy morbid viccet is elrejtettek az egyik jelenetben: a szereplők édesapja „megboldogult kolbászként” mosolyog vissza a falra kihelyezett „portréról”.

Míg az 1930-as években Disney új módszereken – színes mesék kidolgozásán – fáradozott több-kevesebb sikerrel (kevésbé ismert például, hogy A tücsök és a hangya című klasszikust is feldolgozták 1934-ben), addig a józanabb és realistább Roy a meglévő sikereket aknázta ki: megszületett az első Disney-karakterek franchise korszaka, tonnaszám keltek el Mickey és Donald játékfigurák.

A rövidfilmek ugyan óriási sikereket hoztak, ám Walt ennél merészebb álmokat szőtt: így született meg 1937-ben az első egész estés rajzfilm, a Hófehérke és a hét törpe. Hollywood kezdetben „Disney bolondságaként” emlegette a vállalkozást, sőt, még családtagjai is le akarták beszélni a rendkívül költséges tervről. Már a negyedmillió dolláros költségvetés is hajmeresztően magasnak tűnt, ám a végső kiadások több mint 1,5 millió dollárra rúgtak: Disney a maga nemében tényleg őrült volt, saját otthonára is jelzáloghitelt vett fel.

A számok végül mégis őt igazolták: Hófehérke története kasszasiker lett, a bemutató óta több mint 400 millió dollár bevételt könyvelhetett el az akkor még csak szárnyait bontogató Disney-birodalom. A rajzfilmet – mai értékre vetítve – minden idők legjövedelmezőbb meséjeként tartják számon. Mivel a projekt óriási szervezőkészséget igényelt, Disney ebben a produkcióban inkább döntéshozóként, semmint művészként vett részt.

A következő években további klasszikusoknak – mint a Pinokkió (1940), a Dumbó (1941) és a Bambi (1942) – örvendhetett a közönség. Az 1940-es évek elejének lendületét a filmes dolgozók általános sztrájkja, és az Egyesült Államok második világháborús részvétele törte meg. Ugyan a politikától független alkotóként tekintett magára, ezekben az években stúdióját – legalábbis részben – a háborús propaganda szolgálatába állította.

A világháború után cége már egy klasszikus nagyvállalatként funkcionált, és a korábbi remekek örökébe olyan utódok léptek az 1950-es évek elején, mint a Hamupipőke (1950), Alice Csodaországban (1951) és Pán Péter (1953). A filmek világa mellett felismerték a televízió közvetítő szerepének súlyát, ezért tudatosan nyitottak az új médium közönsége felé, amelynek ékes példája az 1957-es Zorro című televíziós sorozat. Disney produceri pályafutásának csúcsát az 1964-es Mary Poppins című film jelentette, amelyben a valós és rajzolt díszletek és szereplők alkottak különleges egyveleget.

Disney fantáziája tovább szárnyalt. Évekig küzdött azért, hogy Los Angeles mellett megépüljön egy korábban elképzelhetetlen mesevilág. A tervezés hajnalán, 1953-ban még „emberibb” mértékben gondolkodott, ám az esettanulmányok meggyőzték, hogy elképzeléseit gigantikus méretekben is megvalósíthatja. Disneyland végül 1955-ben nyitotta meg a kapuit: a komplexum egyszerre szimbolizálta eszmei atyjának elképesztő fantáziáját, és a régmúlt idők dicső fényét idéző nosztalgiát.

A nyitónap „Fekete Vasárnapként” vonult be a történelemkönyvekbe. A nagyközönöség önkényesen – sokan jegy nélkül – özönlötte el a parkot, amelyre a fogadók nem voltak felkészülve: az útburkolat megolvadt, az ivókutak nem üzemeltek, az élelem elfogyott. Az ABC élőben közvetítette a megnyitót, műsorvezetőként Ronald Reagan – az Egyesült Államok elnöke 1981 és 1989 között – is közreműködött a jeles eseményen. A második park, a floridai Orlando mellett található Walt Disney World megnyitására már csak Disney halála után, 1971-ben került sor.

A szórakoztatás legendás alakja 1966. december 15-én, Los Angelesben hunyt el. Egyszerre volt művész, filmkészítő és álmodozó, egy igazi úttörő, aki meséivel generációkon átívelve mosolyt varázsol a világ összes gyermekének szájára. Bár témaválasztásait és világképét gyakran – talán jogosan – kritizálták, Disney a történelem egyik legsikeresebb vállalkozójának tekinthető mind a mai napig.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban