Az 1863-as lengyel felkelés során elesett orosz katonák sikoltó csontvázaira bukkantak

A lengyel területek többsége már évtizedek óta az Orosz Birodalom fennhatósága alatt állt, amikor 1863. január 22-én a lengyel és litván nép ismételten fellázadt a cári rendszer ellen. Az orosz seregbe történő besorozás elleni spontán tüntetés hamar átcsapott felkeléssé, azonban a rosszul felszerelt, maroknyi seregeknek esélyük sem lehetett a nagyhatalom ellen. A gerillaháború még hónapokon át elhúzódott. Habár a felkelők egyetlen jelentős ütközetet sem nyertek meg, a mai Lengyelország keleti felénél található Zyrzyn falu mellett egy emlékezetes rajtaütés során meglepték azt a félezer cári katonát, akik egy tekintélyes, 200 ezer rubel értékű szállítmány az orosz hadtestekhez épségben történő eljuttatásáért voltak felelősek.

1863. augusztus 8-án Michal Heidenreich lengyel tábornok parancsnoksága alatt mintegy hétszáz lengyel katona támadta meg az 550 fős, két ágyúval is megtámogatott orosz konvojt. Az oroszok közül 181-en meghaltak, 282-en hadifogságba estek, míg 87 bakának sikerült elmenekülne a szállítmány harmadával, vagyis körülbelül 60 ezer rubel értékű áruval.

A kínos vereség hamar elterjedt az európai sajtóban, a felkelők pedig igyekeztek kihasználni a médianyilvánosságot, és – a korábbi győztes, bár elég csekély jelentőségű csatározásokhoz hasonlóan – felnagyították a győzelmet. Mindez azonban nem segített az 1863-as januári felkelők ügyén, amelyhez az orosz seregben szolgáló lengyel tisztek is tömegével csatlakoztak, ugyanis külső támogatás híján elvéreztek. Az utolsó lázadókat 1864-ben kézre kerítették, és megkezdődött a kivégzésekkel és Szibériába történő deportálásokkal járó megtorlás.

A lengyel szakértők szerint a Zyrzyn falu mellett most megtalált tömegsírban az 1863. augusztusi rajtaütés során elhunyt orosz katonák fekszenek. A régészek nem akartak találgatni, hogy vajon miért „sikoltanak” az oroszok (ugyanis koporsó nélküli földbe temetésnél, annak ellenére, hogy nincs felkötve az áll, a talaj fixálja a pozíciót, így normális esetben nem kellene "sikoltaniuk", vagyis leesnie az álluknak). Egy helyi, nemzedékeken át öröklődő legenda azonban úgy tartja, a cári katonákat megtorlásként élve temették el, és azóta a csatatéren, valamint a környékbeli földeken különös síró, kínlódó hangok hallhatók és rejtélyes árnyak bukkannak fel. Mondani sem kell, hogy a felfedezés csak ráerősített a legendákra a helyiek körében.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról