Ágyúkkal támogatta Ganz Ábrahám a magyar szabadságharcot

Ganz Ábrahám portréja.

Kilencgyermekes kántortanító családjában látta meg a napvilágot. Előbb ács mesterséget, majd Zürichben öntészetet tanult. Húszévesen vándorútra indult, öntőinasként számos német, francia, olasz és osztrák gyárban szerzett tapasztalatokat. 1841-ben jutott el Pestre, ahol részt vett a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalmi Társulat gőzmalmának gépszerelési, öntödei munkálataiban, s csakhamar első öntőmester, később a gépészeti részleg vezetője lett.

1843-ban egy üzemi balesetben fél szemére megvakult, a kártérítésből és a cég nyereségéből kapott részesedéséből indította be önálló vállalkozását. Első műhelyét Budán, a mai Bem József utcában nyitotta meg, a „vas és ércöntő intézet” 1845. január 24-én kapta meg a működési engedélyt.

Az Öntödei Múzeum belső tere (Kép forrása: Wikipédia / Szilas / CC0 1.0)

Ganz kezdetben egy tégelykemencével, két fadaruval és hét segéddel dolgozott, főleg öntöttvas használati tárgyakat készített a lakossági igények kielégítésére, de a Lánchídhoz is szállított öntöttvas elemeket, kereszttartókat és tartóoszlopokat. Üzeme 1846-ban a harmadik pesti iparmű-kiállításon öntöttvas kályháival a kiállítás ezüst- és József nádor bronzérmét nyerte el.

A szabadságharc alatt már hatvan munkása volt, ágyúkat és ágyúgolyókat gyártott a honvédseregnek. Ezért később az osztrák hadbíróság hatheti várfogságra ítélte, amit azonban svájci közbenjárásra nem hajtottak végre. 1849. október 24-én feleségül vette Heisz Lőrinc kékesmester és városbíró leányát, s mert gyermekük nem született, két árva rokon lányt fogadtak örökbe.

Ganz 1853-ban kísérleti jelleggel vasúti kocsikerekeket kezdett gyártani az angol John Burn által feltalált kéregöntéses technika felhasználásával. 1855-ben az egész Habsburg Birodalom területére kizárólagos jogot kapott a kéregöntésű öntvények készítésére, a továbbfejlesztett technikát egy év múlva szabadalmaztatta. Ganz a kerekeknek a sínnel érintkező, gyorsan kopó részeit antimonos kezeléssel igen keményre edzette, ezzel sokszorosára növelte élettartamukat.

Termékeit a Monarchián kívüli országokba is exportálta, az 1867-es kiegyezésig mintegy százezer vasúti kereket szállított 59 vasúttársaságnak. Gyártott vasúti váltóalkatrészeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket, gabonaipari őrlőhengereket is. Öntödéje idővel lakatos-, mintaasztalos- és kovácsműhelyekkel bővült, s „országos gyár” minősítést kapott. 1863-ban Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki a gyárost, 1865. június 8-án pedig az uralkodó személyesen is meglátogatta az üzemet.

Ganz gyártmányaival az 1855-ös és 1867-es párizsi, valamint az 1862-es londoni világkiállításon bronzérmet, az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérmet nyert. A vállalatát egyedül vezető Ganz 1859-ben Mechwart Andrást tette meg igazgatónak, aki a gyárat európai színvonalúvá fejlesztette, a cég számos szabadalommal büszkélkedhetett.

Ganzot 1861-ben beválasztották Buda képviselőtestületébe, 1863-ban Buda díszpolgára lett. Idehaza mindig magyar ruhában járt, bár svájci állampolgárságát megtartotta. Munkásaiért felelősséget vállaló gyáros volt, sokat fordított szociális célokra. Üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas- és betegpénztárt létesített, svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta.

A Ganz-gyárban 1867. november 23-án készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék. A jeles eseményre Ganz ezüst emlékérmet veretett minden alkalmazottjának, vacsorát adott nekik és családtagjaiknak, ő pedig egy díszes, minden dolgozója által aláírt üdvözlő okiratot kapott.

A túlfeszített munka és a családi problémák kikezdték idegrendszerét. 1867. december 15-én, 53 éves korában öngyilkos lett: levetette magát a pesti Duna-parton álló, Ybl Miklós által épített palotájának függőfolyosójáról. Mauzóleuma – amelyet ugyancsak Ybl tervezett – a Kerepesi úti temetőben található.

Halála után az örökösök Ganz közvetlen munkatársait: Eichleter Antalt, Keller Ulrikot és Mechwart Andrást bízták meg a gyár vezetésével, amely ekkor vette fel a Ganz és Társa nevet. Az öt részlegből álló, mintegy 370 alkalmazottat foglalkoztató céget a Ganz család eladta, s 1869 áprilisától részvénytársasággá alakítva, „Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.” néven folytatta működését. A műszaki igazgató Mechwart András lett, akinek irányításával 1869 után a Ganz a Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportja lett.

A magyar nehézipar egyik megalapozójának nevét vállalatai mellett Budán utca, Pesten kéttannyelvű szakközépiskola, Zalaegerszegen ugyancsak szakközépiskola viseli. Első gyárában 1964-ig folyt termelés, az épületben 1969-ben Öntödei Múzeumot létesítettek: ennek parkjában, a magyar öntőmesterek sorában látható Ganz Ábrahám szobra is. 1985-ben a nevét viselő díjat alapítottak az egykori Ganz Gépgyárból kivált vállalatok mérnökei, tervezői számára, amelyet évente, a technológiai fejlesztés és korszerűsítés terén végzett újításokért adnak át.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt