Pszichoaktív szerek nyomait mutatták ki inka múmiákon
Modern toxikológiai elemzések során pszichoaktív szerek, köztük koka, alkohol és harmin nyomait azonosították nyolc, hegyi szentélyekben feltárt inka múmiánál a Varsói Egyetem kutatói. Az Antiquity című régészeti folyóiratban publikált tanulmány a capacocha nevű egykori gyermekáldozati rituálé eddig ismeretlen részleteit tárta fel: az eredmények rávilágítanak arra, hogy a szertartások során alkalmazott tudatmódosító szerek használata a birodalmon belül helyszínenként és helyi kultuszonként eltérő volt.
- A kutatók nyolc inka gyermekmúmia haj- és körömmintáit vizsgálták meg modern toxikológiai módszerekkel.
- Az ötszáz éves, Peruban és Argentínában feltárt leletek a capacocha áldozati rituáléhoz köthetők.
- A kokalevél mellett alkohol és harmin nevű pszichoaktív hatóanyag nyomait is azonosították.
A Dagmara Socha, a Varsói Egyetem kutatója által vezetett csoport nyolc természetes úton mumifikálódott, fagyott állapotban fennmaradt emberi maradványt vizsgált meg Peru és Argentína magaslati régióiból. A szakemberek a halál előtti szerfogyasztás nyomait keresték a haj- és körömmintákban, amelyek hosszú távon is megőrzik a szervezetbe jutott kémiai vegyületeket.
A korábbi kutatások elsősorban a kokalevelek rágására fókuszáltak, vagy a technológiai korlátok miatt gyakran negatív eredménnyel zárultak. Az új, kiterjesztett analízisnek köszönhetően a tudósok sikeresen mutatták ki a pszichoaktív anyagok szélesebb spektrumát az áldozatok szervezetében. A vizsgálat minden egyes vizsgált egyénnél igazolta a kokain jelenlétét, ami megerősíti a koka növény általános szakrális és gyakorlati szerepét az Andok térségében.
A kokalevél rágása az inka társadalomban nem csupán vallási felajánlásként szolgált, hanem élettani előnyöket is nyújtott a szélsőséges körülmények között. A hatóanyag jelentősen csökkentette az éhségérzetet és a kimerültséget, ami elengedhetetlen volt a több ezer méteres magasságban található hegyi szentélyekhez vezető, rendkívül megterhelő zarándoklatok során.
A koka mellett a nyolc múmia közül négynél alkohol fogyasztására utaló nyomokat is azonosítottak a kutatók. A történelmi források alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az áldozatok a kukoricából erjesztett chicha nevű italt kaphatták a rituálé végső szakaszában. A chicha központi szerepet játszott az inka vallási szertartásokon, és feltehetően a gyermekek és fiatal nők bódítását is szolgálta a feláldozásuk előtt.
A kutatás egyik legkiemelkedőbb eredménye a dél-perui Ampato-hegyen megtalált, Juanita vagy Ampato úrnője néven ismert múmiához kapcsolódik. A toxikológiai elemzés során a szakemberek harmin jelenlétét mutatták ki a maradványokban, amely egy, a Banisteriopsis nemzetséghez tartozó növényekben megtalálható alkaloid. Ezt a hatóanyagot hagyományosan az ayahuasca nevű főzet elkészítéséhez is használják a dél-amerikai őslakosok.
Dagmara Socha kiemelte, hogy a harmin puszta jelenléte önmagában nem bizonyítja a ma ismert ayahuasca fogyasztását, de mindenképpen egy specifikus, ehhez az anyaghoz köthető ital használatára utal. A felfedezés arra enged következtetni, hogy a harmintartalmú főzetek különleges szerepet tölthettek be az Ampato-hegyhez kötődő helyi szertartásokban.
A vizsgált egyéneket megközelítőleg ötszáz évvel ezelőtt, az inka birodalom virágkora idején áldozták fel a capacocha rituálé keretében. Ez a szertartás a prekolumbián Andok egyik legfontosabb állami vallási eseménye volt, amelyet természeti katasztrófák, uralkodói beiktatások vagy a hegyi istenségek kiengesztelése céljából tartottak. A kiválasztott áldozatok gyakran a birodalom távoli provinciáiból származtak, és a rituális központba, majd onnan a magaslati hegycsúcsokra vezető útjuk hosszú hónapokig is eltarthatott. A fagyos hegycsúcsokat az inkák az istenségek lakhelyének tekintették, ahonnan az időjárást és a termékenységet irányították, így az ott bemutatott emberáldozatok a kozmikus rend fenntartását szolgálták. A rendkívül hideg, oxigénhiányos környezet a maradványok páratlan állapotú, természetes fagyva száradását eredményezte.
Ez is érdekelhet
A tanulmány eredményei egyértelműen rámutatnak arra, hogy az inka államvallás gyakorlata nem volt teljesen egységes a birodalom hatalmas, éghajlatilag is változatos területén. Míg a kokalevél fogyasztása általános érvényűnek bizonyult az áldozatok körében, a különböző tudatmódosító szerek alkalmazása sokkal szelektívebb maradt. A kutatók szerint ezek a kémiai eltérések az egyes szent hegyekhez kötődő specifikus hiedelmekhez, valamint a helyi vallási hagyományokhoz való alkalmazkodást tükrözik.
Az inka adminisztráció a hódítások során rugalmasan integrálta a leigázott népek helyi kultuszait a saját vallási rendszerébe, amit a 16. századi áldozati rituálék sokszínűsége is alátámaszt. A haj- és körömminták kémiai elemzése így olyan finom rituális részleteket tár fel a múltból, amelyeket kizárólag a hagyományos régészeti leletekből lehetetlen lett volna rekonstruálni.
