A szultán bukását okozta a második mohácsi csata

IV. Mehmed uralmának saját hadvezérei hibás döntései vetettek véget

Európa betege?

1683 szeptemberében a Bécset ostromló török had vereséget szenvedett Kahlenberg lejtőin az egyesült lengyel-német seregektől. Sokakat meglepett ez a fordulat, hiszen az osztrák császárváros felszabadításáig egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy az Oszmán Birodalom Európa „beteg embere”.

Az 1660-as években ugyanis még jelentős sikereket értek el a törökök: 1660-ban elfoglalták Váradot, az 1663-ban az osztrák kormányzat feltűnő pacifizmusa miatt megindított hadjárat során pedig Érsekújvár, Léva, Nógrád, Nyitra, Szécsény és még jó néhány kisebb vár fokára tűzethette ki a félholdas zászlót Köprülü Ahmed nagyvezír, aki a számukra vereséggel végződő szentgotthárdi csatát követő vasvári békében is megtarthatta elfoglalt területeit.

Utóda, Kara Musztafa – és tulajdonképpen az európai vezetők zöme is – rosszul mérte fel a törökök erejét. Sokan úgy vélték, hogy a már ténylegesen nagyvezírek által irányított Oszmán Birodalom a 17. század második felében a korábbi anarchikus állapotokat követően újból a 16. századi fényében ragyog, sőt erősebb, mint valaha.

A szentgotthárdi csata egy korabeli német tudósításban

Ezt mutatta Kréta 1669-es elfoglalása, valamint a mai Ukrajnához tartozó Podólia 1672-es meghódoltatása, amely során még Kijevben is látogatást tett az oszmán haderő. A Porta területe 1683-ban volt a legnagyobb, IV. Mehmed szultán (1648–1687) mintegy 5,2 millió négyzetkilométer felett uralkodott (ma 780 ezer négyzetkilométer Törökország területe).

A hatalmas méretű birodalom azonban kimaradt az európai „hadügyi forradalomból”, ami már a szentgotthárdi csatánál is kiütközött, azonban leginkább Bécs ostrománál, majd az ezt követő, 16 éven át húzódó háború során volt tetten érhető.

A nagyvezír azért támadta meg a Habsburgok 16. században többször is tűz alá vett központját, mert reális esély mutatkozott arra, hogy a francia támadástól is tartó császáriak nem képesek megvédeni uralkodójuk székhelyét. I. Lipót és az egész udvar el is menekült a több mint százezer fős török had felvonulása hallatán.

A keresztény hatalmak ugyanakkor XI. Ince pápa jótékony közreműködése révén összefogtak a túlontúl elbizakodott Oszmán Birodalom ellen, amelyet a kahlenbergi csatát követően megalakuló Szent Liga államai több szakaszon is megtámadtak: a császári csapatok magyar területeken, az oroszok az Azovi-tenger környékén, a lengyelek Moldva földjén, míg a velenceiek Athént ostromolták, a franciák pedig a Habsburgokkal való fegyverszünettel segítették a török európai kiűzetését.

A következő években jelentős magyar területek kerültek I. Lipót kezére, 1686-ban pedig már Buda várának közel tízezer fős török őrsége is meghajolt a nyugati ostromtechnika előtt. Az év végére a törökök békét akartak kötni a császárral, azonban a korábban mindig megegyezést sürgető bécsi udvar ezúttal nem egyezkedett, célja a hivatalosan 1527 óta Habsburg kézen lévő Magyar Királyság teljes területének visszafoglalása volt.

1. Európa betege?
2. A török vereség

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyesült Államok

• Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony
• 10 meglepő tény a vasút történetéből
• Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre
• Woodrow Wilson neje az ország élén
• Ezer követőjét költöztette a dzsungel mélyére az amerikai szektavezér
• Az egyetem után apja bőrgyárában kezdett dolgozni Wigner Jenő, az atombomba egyik atyja