A piramisoknál is korábban épülhettek az amerikai földhalmok
Mintegy 5500 évvel ezelőtt, Kr. e. 3500 körül kezdték meg az észak-amerikai kontinens egyik legkorábbi ismert monumentális földépítmény-együttesének kialakítását a mai Louisiana állam területén található Watson Brake lelőhelyen. A Monroe közelében fekvő, tizenegy mesterséges halomból álló komplexum felépítésének történetét a Daily Mail a The Silent Ruins ismeretterjesztő csatorna nemrég megjelent videója alapján foglalta össze. A szakértők szerint a körkörös elrendezésű földművek létrejötte igazolja, hogy a korszak letelepedett földművelést még nem folytató, vadászó-gyűjtögető népességei is képesek voltak generációkon átívelő, összehangolt munkálatok megszervezésére.
- Watson Brake 11 földhalmának építése Kr. e. 3500 körül kezdődött.
- Az építők megélhetése halászatra, vadászatra és gyűjtögetésre támaszkodott.
- A több évszázadon át alakított halomrendszer eredeti rendeltetése nem tisztázott.
A Monroe közelében található lelőhely 11 földhalmát alacsony töltések kapcsolják össze, körülbelül 300 méter hosszú és 200 méter széles, ovális területet határolva. A legmagasabb halom mintegy 7,6 méterre emelkedik a környező felszín fölé. A kisebb földmunkák Kr. e. 3500 körül kezdődtek, a jelentősebb halomépítés pedig Kr. e. 3350 táján indult. A rendszer több évszázadon át, egymást követő építési szakaszokban alakult ki. A munkafázisok közötti időszakokban a halmokon és a töltéseken emberek tartózkodtak, egyes felszíneken talajrétegek képződtek.
Reca Jones helyi amatőr régész az 1980-as évek elején azonosította a halomrendszert, majd John Belmonttal, a Harvard Egyetem akkori hallgatójával elkészítette első térképét. A földműveket kezdetben a jóval későbbi Poverty Point kultúrájához sorolták, amelynek legismertebb halomrendszere Kr. e. 1700 és 1100 között épült.
Joe Saunders és munkatársai vizsgálatainak eredményeit a Science 1997. szeptember 19-i száma közölte. Az American Antiquity folyóiratban 2005-ben megjelent részletes elemzés 25 radiokarbonos és 6 lumineszcens keltezésre, valamint talajfúrásokra és rétegtani megfigyelésekre támaszkodott.
Az ételmaradványok szerint a közösség halakat, kagylókat, szarvasokat, dióféléket és más vadon termő növényeket fogyasztott. A vízjárta területek és a magasabban fekvő térszínek találkozása változatos élelemforrásokat kínált. A leletek több évszakban történő jelenlétre utalnak, de ebből nem következik folyamatos, egész éves helyben lakás. Watson Brake azért fontos a térség történetében, mert bizonyítja, hogy nagy földmunkák megszervezésére mezőgazdaságra alapozott megélhetés nélkül is lehetőség nyílt. A halomépítés később, Poverty Point idején is jelentős szerepet kapott Louisiana őslakos közösségeiben.
Ez is érdekelhet
A halmok nem temetkezési célokat szolgáltak, pontos rendeltetésük azonban továbbra is bizonytalan. A belső térben kevés hulladék maradt, ami felvetette a szertartási használat lehetőségét. Diana Greenlee régész egy 2022-es beszámolóban úgy vélte, hogy a közös építkezés az együttműködést és a közösségek közötti kapcsolatokat erősíthette. A 2005-ös tanulmány egyes építési szakaszokat az El Niño jelenségéhez kapcsolódó környezeti változásokkal is összefüggésbe hozott.
A közösségi és környezeti magyarázatok egyelőre feltételezések; Watson Brake jelenleg nem látogatható.
