A mai napig homályosak a Vörös Hadsereg Frakció 1986-os merényletének részletei

2026. július 12. 10:30 Múlt-kor

Negyven évvel a történtek után a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) 1986. júliusi, a Siemens egyik vezetője elleni kettős gyilkosságának politikai motivációit elemzi a Die Welt történelmi rovatának legfrissebb cikkében Sven-Felix Kellerhoff. Az írás rámutat, hogy a nyugatnémet szélsőbaloldali terrorszervezet harmadik generációja a csernobili katasztrófa után a nukleáris ipar elleni támadásokkal próbálta maga mellé állítani a radikális környezetvédőket, a merénylet részletei azonban a mai napig megoldatlanok maradtak.

Újraértékelték a Vörös Hadsereg Frakció 1986-os politikai merényletét

Korábban

A Münchenhez közeli Straßlach térségében 1986. július 9-én végrehajtott robbantás a nyugatnémet történelem egyik legprecízebben megtervezett terrorakciója volt. A támadók egy út menti fánál elhelyezett, mintegy ötven kilogrammnyi, gázpalackokba rejtett robbanóanyagot hoztak működésbe egy nyolcvan méter hosszú kábelen keresztül.

A detonáció és az azt kísérő nyomáshullám letépte Karl-Heinz Beckurts, a Siemens igazgatótanácsi tagja és korábbi atomfizikus páncélozott BMW-jének oldalát. A támadás következtében az 56 éves tudós és 42 éves gépkocsivezetője, Eckhard Groppler azonnal életét vesztette, míg a mögöttük haladó biztonsági kíséret járműve szinte sértetlen maradt.

A Die Welt elemzése kiemeli, hogy a célpontválasztás szorosan illeszkedett a RAF úgynevezett „86-os offenzívájába”, amely kifejezetten a csúcstechnológiai vállalatokat és a nukleáris ipart vette célba. Az akciót csupán néhány hónappal az áprilisi csernobili atomerőmű-baleset után hajtották végre. A terrorszervezet az esetet követő felelősségvállaló nyilatkozatában Beckurtsnak a Siemens technológiai kutatásaiban és a Német Iparszövetség (BDI) nukleárisenergia-munkacsoportjában betöltött vezető szerepével indokolta a kettős gyilkosságot. A történészek álláspontja szerint a RAF ezzel a stratégiával kísérelte meg visszaszerezni a társadalmi támogatást, és új szimpatizánsokat toborozni a nyugatnémet radikális atomgátló mozgalmak soraiból.

A szervezet harmadik generációjának lépése egy belső legitimációs válságra is választ kívánt adni. Az 1985 augusztusában a frankfurti Rhein-Main amerikai légitámaszpont ellen elkövetett, halálos áldozatokkal járó merényletük ugyanis komoly felháborodást váltott ki még a szélsőbaloldali szimpatizánsok körében is.

Ennek oka az volt, hogy a bázisra való bejutáshoz a terroristák előző este csapdába csaltak és agyonlőttek egy fiatal amerikai katonát pusztán a személyi igazolványáért. A tettet a nyugat-berlini baloldali sajtó is élesen elítélte, aminek hatására a RAF hónapokkal később nyíltan hibának minősítette az indokolatlan emberölést, és a technológiai vezetők elleni fókuszált merényletekkel próbálta újrapozicionálni magát.

A hatóságok számára a fenyegetés nem volt ismeretlen: Beckurts neve már szerepelt azon az ezerfős célpontlistán, amelyet a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) 1984-ben egy frankfurti konspiratív lakás felszámolásakor talált meg. Bár a rendőrség figyelmeztette az érintetteket, a Straßlachban alkalmazott nehéz robbanószerkezet ellen a polgári páncélzat nem nyújthatott védelmet. Sven-Felix Kellerhoff cikke rámutat, hogy a merénylet pontos végrehajtóinak kilétét a mai napig homály fedi.

Bár a RAF harmadik generációjának kulcsfiguráit, Eva Haulét és Birgit Hogefeldet a későbbi években elfogták és más bűncselekményekért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a per során a Beckurts-gyilkosság részleteiről mindvégig hallgattak, a 2000-es és 2010-es években pedig mindketten feltételesen szabadlábra kerültek.