A kurucok Rákóczi távollétében tették le a fegyvert

Greguss Imre: Rákóczi lovon (részlet)

„Kérem azért nagy alázatossan iterato is Felségedet, hogy accelerálni méltóztassék jövetelét, mert Istennel bizonyítom, az hadat sem tudom mivel továb tartanom [...]” – írta Károlyi Sándor II. Rákóczi Ferencnek a szabadságharc utolsó pillanataiban, amikor háborúról és békéről, saját fejedelme jövőjéről és egy ország sorsáról kellett döntenie.

A „magyar ügy” nemzetközi háttere

1699. január 26-án megkötötték a karlócai békét, amely lényegében lezárta a közvetlen török uralom – de még nem a török befolyás – hosszú időszakát a magyar népesség lakta területeken. A szerződés megkötése a magyar fél beavatása nélkül történt, ahogy R. Várkonyi Ágnes neves történész, a kora újkori magyar történelem szakértője írta: „nélkülünk döntöttek rólunk”.

Sem a Magyar Királyság, sem az Erdélyi Fejedelemség nem lett elismert szuverén hatalmi egység. Hiába csökkent a török fenyegetés, a magyar fél, azaz a rendek számára a békeszerződés nem tűnt elfogadhatónak.

A Habsburg I. Lipót abszolutista uralmi rendszer kialakítására törekedett, így a nemesség nagy része is eltávolodott az udvartól, a jobbágyság terhei pedig tovább nőttek.

A két fél érdekei ugyan nem tűntek összeegyeztethetőnek, mégis előtérbe került a „kuruc politika”. Thököly Imre megállítása, vagy az 1697-es hegyaljai felkelés leverése már jelezte, egyre nő az elégedetlenség a bécsi udvarral szemben.

II. Rákóczi Ferenc már felmenői révén – édesanyja Zrínyi Ilona, nagyapja a Wesselényi-összeesküvés következtében halálra ítélt Zrínyi Péter – Habsburg-ellenes közegben nevelkedett. A spanyol örökösödési háború (1701–1714) kitörésével pedig lehetőséget látott a magyar ügy előmozdítására is.

Francia támogatás

Az ekkor még Bécsújhelyen raboskodó Rákóczi Lengyelországba menekült, és az örökösödési háborúban a Habsburgok ellen harcoló XIV. Lajos támogatásával joggal hihette, hogy a Magyar Királyságban és Erdélyben elérkezett a pillanat a felkelésre.

XIV. Lajos ugyan támogatta a felkelést katonailag és hadi tanácsadókat is küldött, de szövetségi szerződést nem kötött a kuruc felkelőkkel. A protestáns hatalmak – mint Anglia vagy Hollandia – féltek a francia túlsúlytól, így nagyhatalmi érdekeiket figyelembe véve a Habsburgokat támogatták.

Rákóczinak két alternatív elképzelése volt arról, hogy mik lehetnek a felkelés reális célkitűzései. Az alapvető igények, amelyekből nem engedett, az a rendi sérelmeknek az orvoslása, és az önálló Erdélyi Fejedelemség – természetesen magyar irányítással – visszaállítása lett volna.

II. Rákóczi Ferenc találkozása Esze Tamással (Veszprémi Endre festménye)

Az ambiciózusabb terv alapján a Habsburgoktól teljes elszakadás, önálló királyság létrehozása és egy másik dinasztiából – kezdetben még a bajor Miksa Emánuel volt a fő jelölt – uralkodó választása lett volna a végső cél.

Az 1704-es höchstädti csata átírta a szabadságharc forgatókönyvét. A francia-bajor seregek súlyos vereséget szenvedtek a Habsburg koalíciós erők ellen, így XIV. Lajos védekezésre kényszerült, ezáltal megkezdődött a kurucok nemzetközi elszigetelődése.

Rákóczi nem adta fel, egy másik konfliktusból, az északi-háborúból (1700-1721) próbált előnyt kovácsolni, de sem a svéd, sem az orosz fél nem volt érdekelt a magyar ügy rendezésében. Az 1707-es kapcsolatfelvétel és szövetségkötés csak jelképesnek bizonyult, tényleges katonai segítséget és anyagi támogatást az orosz cár nem biztosított a magyar haderőnek.

A kezdetben bíztató külpolitikai helyzet talán hiú reményekre adott okot, ám az események előrehaladásával látszott: a kurucoknak saját forrásaikra támaszkodva kell szembenézniük az örökösödési háborúban jó pozícióba került, egyre nagyobb haderőt és anyagi forrást a Magyar Királyságra összpontosító Habsburgokkal. 

A kezdeti sikerektől a felkelés leveréséig

1703 nyara látványos eredményeket hozott. A Tiszántúl, Felső-Magyarország és a Duna-Tisza közének jelentős része kuruc kézre került. Ugyan az egész ország, főleg a nyugati (dunántúli) területek nem kerültek tartósan a felkelők irányítása alá, az már önmagában is fegyverténynek számított, hogy jelentős területi bázisról indíthatták portyáikat.

A portyázó harcmodor ugyan meglephette a császári csapatokat, hosszútávon a várakba visszahúzódó haderők ellen ez nem lehetett sikeres stratégia. Idővel a nyílt ütközetekben is alulmaradtak a kurucok, mert a császári haderők szervezettsége és a sortűz túl nagy kihívás elé állította a korlátozott kapacitású magyar haderőt.

A rendek Rákóczit 1704-ben még erdélyi fejedelemmé, majd 1705. szeptember 17-én vezérlő fejedelemmé („dux”) választották a szécsényi országgyűlésen. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a korábbiakon túlmenően két fontos ügyben született döntés: az egyik az általános adóztatás (a nemesség közteherviselése), a másik a Habsburgok (I. Lipót 1705-ös halálával trónra lépő I. József) trónfosztása volt.

Az egység megbomlása

A (végleges) negatív fordulat 1708-ban, a trencséni csata elvesztésével következett be. Ez a kudarc vezetett a kuruc tábor egységének megbomlásához (néhányan – mint Ocskay László – átálltak a labancokhoz), illetve a korábbi egyensúly elbillenéséhez. Hiába tett Rákóczi ígéretet Sárospatakon a jobbágykatonák felszabadítására, már ez sem jelentett kellő motivációt az egyre inkább közönyössé váló parasztság csatlakozásához.

A kurucok a Felső-Tisza vidékére szorultak vissza, így a fejedelem egy utolsó kétségbeesett kísérletet tett, hogy segítséget kérjen a lengyel földön harcoló oroszoktól. Távollétében a megbízott főparancsnok, Károlyi Sándor felvette a kapcsolatot az előrenyomuló császári csapatok vezérével, Pálffy Jánossal.

Kuruc–labanc lovas párbaj (id. Georg Philipp Rugendas festménye)

A levelezésük során Károlyi kedvező feltételeket akart kiharcolni mind a magyar rendeknek, mind a kuruc seregnek, valamint II. Rákóczi Ferencnek is. A békekötési tárgyalások a fejedelem akarata ellenére kezdődtek meg, ő maga arról sem tudott, hogy Károlyi 1711. március 14-én felesküdött I. József császárra, majd Szatmárra rendi gyűlést hívott össze.

A főparancsnok leveleiben már áprilisban elkeseredve, szinte számon kérően sürgette Rákóczi hazatérését. Április 13-án Olcsván, az alábbi levelet továbbította neki (az írásos emlékek Bánkúti Imre Dokumentumok a szatmári béke történetéhez című művéből maradtak ránk): „Kérem azért nagy alázatossan iterato is Felségedet, hogy accelerálni méltóztassék jövetelét, mert Istennel bizonyítom, az hadat sem tudom mivel továb tartanom [..]”.

Felindultságát mi sem bizonyítja jobban, hogy két nappal később már bocsánatot kért megbízójától: „[...]mind azon s mind azuttán írot leveleimet úgy megbántam, hogy ha lehetet volna, csigán tekertem volna visza, de késő volt, […] méltóztassék Felséged attyai kegyelmességével elfedezni töb történhetet vétkeimmel együtt, s nem egyébnek imputálni, hanem mind az ellenség szüntelen való keménykedésének, mind az magunk hadaink szorosságban és nagy szükségben való zúgolódásának, mind az szegénység éhei halasra való jutásának […]”.

Békekötés a kurucok „igazi” vezetője nélkül

A béke kétségbeesett, minél jobb feltételekkel történő ratifikálása egyértelműen Károlyi legfőbb szándéka volt, de Rákóczi nem osztozott gondolataiban.

A főparancsnok végül a rá nehezedő külső nyomás hatására megkötötte a szatmári békét és másnap, 1711. április 30-án a majtényi síkon a még harcoló kuruc katonák is letették a fegyvert. A békeokmány hitelesítésére május 1-jén Nagykárolyban került sor.

Az ekkor már halott I. József utóda, III. Károly elismerte a rendi jogokat, a protestánsok vallásszabadságát és a kuruc katonák amnesztiáját, feltételül a hűségeskü letételét szabta meg. Az országgyűlés összehívásának lehetőségéről a béke az alábbiak szerint rendelkezett:

„Sértetlenül megmarad a lehetőség nemcsak arra, hogy az elkövetkező országgyűlésen az egyéb sérelmeket előadhassák, hanem annak a lehetősége is, hogy mindarra, ami ténylegesen a nemzet üdvét és becsületét szolgálja, szabad kívánság formájában, kellő tisztelettel és törvényes úton, a királyi kegyes jóváhagyást is megkérhessék […]”.

A remélt engedményeket, a felkelés céljait nem teljesítette a béke. Erdély önálló államisága végérvényesen megszűnt, fejedelme a Habsburg uralkodó lett. Kikötésre került az is, hogy a birodalom részeként nem egyesülhet a Magyar Királysággal.

Kuruc fegyverletétel a majtényi síkon

A szabad királyválasztás és az ellenállás joga szintén nem került visszaállításra, nem alakulhatott önálló magyar hadsereg és a jobbágyok sérelmei sem lettek megnyugtatóan rendezve. A 12 ezer fegyveres a hűségeskü letételét követően békében hazatérhetett.

Károlyi Sándor szerepe

Az egyik legnagyobb kérdése a történelemnek, hogy Károlyi Sándor áruló volt-e vagy sem? A fejedelem akaratával – akinek felelnie kellett volna – nyíltan ellenszegült. Viszont azt is látta, hogy a tartalékok kimerülésével a kuruc felkelés helyzete reménytelenné vált. Kompromisszumot keresett, hogy legalább a magyar rendiség jogait sikerüljön megőrizni, és ezt a célt el is érte, így megítélése nem lehet egyértelműen negatív.

Rákóczi Ferenc többszöri hívásra sem jött haza, így csalódottsága érthető. Károlyi ugyanakkor mindent megtett, hogy számára is a legkedvezőbb békefeltételeket biztosítsa:

„Először. Az említett jeles Rákóczi Ferenc életének […] kegyelmet adunk, […] beleértve az országban való nyugodt megmaradást is, háza népével, szolgáló nemeseivel vagy szolgáival együtt; ennek végső határidejéül – ha ő a kegyelmet elfogadja, de a hűségeskü letételét el akarja halasztani – három hetet engedélyezünk, az előbb említett megegyezés keltétől számítva. […]”

Az egykori fejedelem nem bízott a békeszerződésben, mivel Pálffy jogkörei I. József április 17-én bekövetkező halálával megszűntek, így nem hitt abban sem, hogy hazai földön békében folytathatta volna életét. 1711. február 21-én még nem tudhatta, hogy akkor hagyta el örökre az országot. Emigrációját először Lengyelországban, majd Angliában, 1713-tól XIV. Lajos Franciaországában töltötte, végül a „Napkirály” halálával elfogadva a török meghívást Rodostóba költözött, ahol 1735. április 8-án érte a halál.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• Holland történész tárta fel egy háborús bűnös katonatiszt magánéletét
• Újra megvizsgálják a gesseli aranykincset
• Münchenben nyitja első külföldi központját a Jad Vasem
• Archív videófelvétel dokumentálja a berlini fal utolsó hónapjait
• Lézerrel vizsgálták egy középkori apáca önarcképét
• Náci rabolt műkincs lehet egy Svájcban kiállított Cézanne-akvarell
• Különleges színrecepteket rejtett egy 19. századi textilfestő jegyzetfüzete
• A náci csodafegyverek mítoszát mutatja be egy drezdai kiállítás
• Újkőkori mozaikcsaládokat temettek a németországi megalitikus sírokba